Elmondása szerint ő ezt fejtegette: azért, hogy a végrehajtó hatalom ellenőrzésére a képviselőknek több idejük jusson, meg kellene próbálni a munkát másképp elosztani. Úgy, hogy amit a törvényhozásban nem szükséges elvégezni, azt ne ők végezzék el, hanem hagyják a jogszabályalkotás alacsonyabb szintjére.
Arra a kérdésre, hogy ezáltal a kormány szabadabb kezet kapna-e, a parlament pedig egy ellenőrző funkciót, úgy válaszolt: bizonyos kérdésekben a törvények megkötik a kormányzat kezét, hogy az egyre gyorsabban változó életviszonyokra rugalmas válaszokat adjon. Erre az elmúlt három évben és az azt megelőző nyolc évben is volt példa – jegyezte meg.
A nemzetközi gyakorlatra vonatkozó felvetésre kiemelte: ez megközelítés, hozzáállás kérdése. Ahol a demokráciák nagyobb múltra tekintenek vissza, és kisebb a bizalmatlanság a végrehajtó hatalommal szemben, ott már kialakult az a mód, hogy a törvényhozásra csak olyan esetekben hárul törvényalkotási teher, amikor alapvetően megváltoznak az életviszonyok. Szerinte jobb sorsa érdemes energiák mennek el ilyen „idióta” adok-kapokkal, hogy lehitlerezik őt, lediktátorozzák a kormányt.