Az MSZP-s politikus azt mondta, „a projekt politikai gellert kapott”, ez pedig megakadályozta, hogy megvalósuljon a beruházás, amely Magyarországnak hosszú időn át jelentős adóbevételeket, a régióban pedig új munkahelyeket és élénkülő idegenforgalmat biztosított volna.
Hangsúlyozta: a sukorói telekcsereügylet nem volt feltétele a kaszinókoncesszióra kiírt pályázat elnyerésének. A létesítményt a nyertes befektető a régión belül bárhol kialakíthatta volna.
Frissítés: Az egykori tárcavezető – korábbi vallomását megerősítve – kiemelte: személyesen nem tárgyalt a befektetőkkel, és nem készítettek hatástanulmányt a projektre vonatkozóan. „Erre nem is volt szükség, hiszen egy évi fix 900 millió forintos koncessziós bevételt garantáló beruházás hasznosságának megállapításához nem kell magas iskolai végzettség” – fogalmazott.
Ugyanakkor jelezte: a befektetői csoport jogi képviselőjével a beruházás előkészítése során találkozott. Veres János szerint az ügyvéd ekkor részletes írásos dokumentációban ismertette a fejlesztés paramétereit és várható hatásait, amelyet később a minisztérium szakmai sztenderdek alapján ellenőrzött is.
„Mindazonáltal ez egy volt a 128 ügy közül, mely semmiféle extra elbánást nem igényelt” – állította Veres János. Kifejtette: az időközben megismert információk birtokában is körültekintőnek és szabályosnak ítéli kollégáinak – így az elsőrendű vádlott Tátrai Miklósnak, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. volt vezérigazgatójának és a harmadrendű vádlott Markó Andreának, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárának – a koncessziós pályázat előkészítése, illetve kiírása során végzett munkáját.