Portik elmesélte saját történetét is, panaszkodott, hogy egyes rendőröknek, ügyészeknek nem volt elég a pénz, amit fizetett nekik, de Laborc megnyugtatta, és utalt egy bíróra is, aki nem független a külső befolyástól, mire Portik megnyugodott. Kiderült az is, hogy ment pénz a politikába is, Laborc kérdésére I közölte, hogy hozzá ment a pénz. Ezután elbúcsúztak I-től, majd az 1998-as ügyekről kezdenek el beszélgetni, amikor Portik leszögezi, hogy „nem is értek egyet a jobboldallal, sem a szívem, sem a lelkem nem húz oda, mindig is a baloldalnak dolgoztam, semmi bajom nem volt velük. Olaj, cigaretta, minden volt”.
Portik arról is beszél, hogy szerinte a jobboldal le akarja takarítani a baloldalt, és „ehhez kellett a megrendelő”. Megjegyezte, hogy néhány éve, amikor hazatért, csapdába akarták csalni, és olyan dolgokat akartak a nyakába varrni, amikről nem is tudott. Szerinte a jobboldal le akarta őt csukni. Laborc erre úgy reagált, hogy ezekben a dolgokban viszonylag gyorsan tudnak lépni, de hozzátette, hogy túl sok idejük már nincs. Portik erre válaszul közölte, hogy tudja, és mindent el fog követni, mert ha nem az MSZP győz, akkor az első dolog lesz, hogy őt elviszik. „Lehet, hogy engem is elvisznek akkor” – tette hozzá Laborc.
A dokumentumból az is kiderült, hogy az 1998-as választásokat megelőző robbantások önrobbantások voltak, ezeknek is köszönhetően bukott meg az MSZP. Portik szerint zseniális megoldás, és egyben kamu volt, hiszen senki sem volt a közelben [a robbantásokkor], de „mindenki erről... mennyi szabályszegést követtek el önök szerint... Nincs közbiztonság, és hány ember ijedhetett meg, hogy az MSZP ... ez volt az a ... ebben. Gyönyörű, zseniális.” Portik felvetette, hogy ha ez ment 1998-ban, akkor miért ne menne 2010-ben is, mire Laborc leszögezte, hogy tartanak tőle, de nem lenne jó, ha hasonló folyamat indulna el.