Nádori Péter: A sajtószabadságot nem lehet elvenni

Magyarországon a média fontos ügyeit az elmúlt években nem sikerült korrekt módon megvitatni. Igaz, hogy léteznek különféle önszabályozási rendszerek, a keret azonban alapvetően nem magától alakult ki, hanem kormányzati irányítással. A kormány ráadásul állandóan változtat, amikor valamilyen problémát talál – foglalta össze megfigyeléseit Aidan White, az Ethical Journalism Network (EJN) képviseletében, a Főszerkesztők Fóruma és a Goethe Intézet fórumán. „Szerintem a felelősöknek – elsősorban az államnak – fel kell ismerniük felelősségüket a médiaválságért” – mondta. „A médiának egyfajta vezető szerepet kell felmutatnia, ami itt nem könnyű, hiszen a kormány fokozottan beleavatkozik működésébe. A kormány kötelessége, hogy védje a közjót, de ahhoz semmi köze, hogy mit kommunikálunk egymás között.”

Erre reagálva Nádori Péter közölte: tévhit, hogy a média etikai ballépéseiért más lenne a felelős. „Ha egy újságíró nem mer kérdezni, az azért van, mert rossz újságíró. A magyar sajtószabadság létezik, és az nem egy olyan dolog, amit el lehet venni.” A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) elnöke szerint a fennálló problémákat kizárólag maga a média tudja megoldani. „Azt mondani, hogy a kormány miatt nem etikus a magyar média, az egy félreértés.”

Alexander Warzilek, az Osztrák Sajtótanács elnöke a fórumon megjegyezte: a legfontosabb, hogy legyen távolság a média és a kormányzat között. Meglátása szerint ez a kellő távolság ma hiányzik Magyarországon. White szintén hozzátette: nem állítja, hogy a kormányzat a felelős, hanem hogy az intézményei és a szabályozás által nyomást gyakorol a médiára. „Ebben van a kormány felelőssége.”

Az újságírónak széles váll kell

Weyer Balázs szerint a Főszerkesztők Fórumának célja, hogy megszabja a lehető legjobb irányokat, és azokat közvetítse az érdekeltek felé. Stephen Pritchard az Observer részéről arról beszélt: kell, hogy legyen iránya az etikai kódexeknek, illetve fontos, hogy a főszerkesztőket is érdekelje az etikus újságírás. „Ha a menedzsment megpróbálja az újságírót etikátlanul dolgoztatni, akkor az újságírói ombudsmanhoz lehet fordulni. Az ombudsman előnye egyértelműen az, hogy nemcsak az olvasókkal áll kapcsolatban, hanem a munkatársakkal és a vezetőkkel is.”

A világon 140-en dolgoznak újságírói ombudsmani poszton. Ha a média kormányzatokat, politikusokat számoltat el, akkor legyen elszámoltatható a média is – ez az intézmény mögött álló elv. Ehhez persze széles vállra van szükségük az újságíróknak, hogy a kritikákat el tudják viselni. „Az olvasók 99 százaléka bízik az újságírókban, ez egy stabil kapcsolat. Emellett kis részük tudja csak, hogy létezem, mint ombudsman” – jegyezte meg Pritchard. A brit szakember beszámolt arról is, hogy hazájában megállapodtak egy nemzeti szintű kódexben, de az Observeren belül van egy részletesebb, saját iránymutatójuk is.

A bloggerek tartanak sakkban

Aidan White megerősítette: kell egy misszió, egy cél, és útmutatók. „Fontos, hogy legyen egy önszabályozó kultúránk, és a szerkesztőségben dolgozók elkötelezettsége is. Ugyanakkor az újságírók már nem egy privilegizált elit tagjai, számolni kell például a bloggerekkel” – hívta fel a figyelmet.

A bloggerek álláspontját a beszélgetésen a német Bildblog szerkesztője képviselte. Lukas Heinseréknek nincsenek stratégiai dokumentumaik, nem is gondoltak ilyenre, amikor elkezdték munkájukat. „Van egyfajta objektivitás, amit alapul vehetünk, és jobban bízunk azokban az újságírókban, akik beismerik, hogy hibáztak, mint azokban, akik a hibáikat megpróbálják elsumákolni.” Heinser hozzátette: ők azon dolgoznak, hogy az újságírók kijavítsák hibáikat. „A német szakmabelieknek is új, hogy valaki figyeli őket – meg kell szokniuk” – mondta, megjegyezve, hogy több szerkesztő is elárulta már: reggelente a munkahelyén a Bildblogot nyitja meg először. „Remélik, hogy nincsenek rajta, mert az azt jelenti, hogy hibáztak.”

Kinek mi köze

Aidan White számára – elmondása alapján – fantasztikus érzés volt most Magyarországon az újságírásról beszélni, hiszen eddig csak a politikai témákban keresték fel. Mint mondta, itt is szeretné megtanítani az embereknek, hogyan kritizálják az újságírókat. „Hozzunk létre egy olyan környezetet, ahol megbeszélhetjük a problémákat a résztvevőkkel, hiszen vannak problémák Magyarországon is” – kezdeményezte. Olyan szervezetekre van szükség, amelyek fokozzák a bizalmat a média és a közönség között. Ugyanakkor nem létezik tökéletes, minden országra átültethető modell.

Megjegyezte, hogy fontos lenne az is, hogy nagyobb fokú legyen a szolidaritás, illetve megvalósuljon az együttműködés a médiumok között, hogy együtt jussanak túl a nehézségeken. A Főszerkesztők Fóruma e tekintetben nagyon fontos; hozzájárul ahhoz, hogy több vita folyjon – tette hozzá. „Magyarországon létezik megbízható demokratikus rendszer, létezik a sajtószabadság, de van még mit tenni.”

A puding meg a próba

Hogy hol az állami szabályozás helye a kérdésben, Koltay András mondta el. Mint médiatanács tagja fogalmazott, „nem tartja ördögtől valónak”, ha jogi szabályozás jelenik meg a médiatartalmakkal kapcsolatban, hiszen számos országban létezik sajtótörvény. Megjegyezte: a szabályozás szerepét nem szabad túlbecsülni, a tartalmi előírások egyszerre etikai normának is számítanak. Ezek inkább csak általános keretet adnak, természetesen nem képesek minden etikai probléma megoldására. A kétfajta normarendszer – az alapvető normák és a szabályozás – átfedésben van, de egyik sem válthatja ki a másikat. Hogy az elviekkel alátámasztható szabályozás mit jelent a gyakorlatban – ez a nagy kérdés Koltay szerint, amit csak próba útján lehet eldönteni.

Nádori Péter el tud képzelni olyan sémát, hogy az állam támogatja a sajtót, annak érdekében, hogy minél több tartalom készüljön „Csendben jegyzem meg, hogy jelenleg is van ilyen” – mondta az MTE elnöke, hozzátéve, hogy „a gyenge, vagy közepes minőségű tartalom is jobb lehet, mint a kussolás”.

A szakember szerint ugyanakkor a közönség azon része sem érdeklődik az etikai kérdések iránt, amelyik érdeklődhetne. „Plusz a közszereplők egyáltalán nem érdekeltek abban, hogy a médiával közösen rendezzék vitás ügyeiket, inkább jogi útra terelik azokat, hogy minél több pénzhez jussanak.” Nádori szerint a tapasztalat azt mutatja, hogy „egy közszereplő nem tud akkora hülyeséget kitalálni, amivel ne lenne esélye egy sajtóper megnyerésére”. Koltay válaszul leszögezte: ő nem látja ennyire tragikusnak a bírói jogalkalmazást.