Martonyi: Horvátországgal erősödik Közép-Európa az EU-ban

Miniszter úr, a zágrábi sajtótájékoztatón ön mellett a horvát külügyminiszter is méltatta szerepünket a Horvátország EU-csatlakozásához vezető folyamatban. Miben állt a mi hozzájárulásunk?

Valóban, mindegyik tárgyalópartner köszönetet mondott a horvát csatlakozáshoz nyújtott segítségünkért. Eleve mikor átvettük a csatlakozási tárgyalásokat a soros EU-elnökségünk idején, hátra voltak még a legnehezebb ügyek; sőt, olyan sajtóhírek is megjelentek már, hogy ez a folyamat sikertelen lesz végül. Szerencsére mégis sikerrel jártunk, illetve a horvátok is jogharmonizációt hajtottak végre, teljesítették a feltételeket.

Így immár az a fő kérdés, hogy a horvát EU-csatlakozás milyen új lehetőségeket fog adni a közép-európai együttműködésnek. Mi mindenesetre a közép-európaiságot igyekszünk Horvátország által erősíteni – éppúgy, ahogy eddig a visegrádi országok is sikeresen működtek együtt a különböző ügyekben. Magam pedig már át is adtam egy hivatalos jegyzéket az eszéki konzulátus újranyitásáról, valamint Zágrábban is meg fog alakulni a Magyar Kulturális Intézet. 

Az említett együttműködésen túl a szerb-koszovói tárgyalásokhoz miként viszonyulunk? E téren is lehet számítani közép-európai együttműködésre?

Azt már az elején le kell szögezni: a Belgrád és Pristina között létrejött megállapodás történelmi jelentőségű áttörést jelent. Montenegróval már tárgyalunk, illetve fogunk Szerbiával is: jelenleg az Európa Tanács dolga, hogy időpontot tűzzön ki a tárgyalások megkezdésére. Ez várhatóan júniusban meg fog történni. Azt is támogatjuk, hogy Macedóniával megkezdődjenek a tárgyalások – bár tudjuk, hogy velük kapcsolatban még vannak megoldatlan kérdések. Mi mindenesetre egy Montenegró – Szerbia – Macedónia hármast javaslunk a tárgyalási prioritások tekintetében. Igaz, néhányan csatlakozási fáradtságról beszélnek mostanában – a folyamat mégis halad előre. 

Navracsics Tibor beszélt még arról Veszprémben, hogy a közép-európaiságot, mint értéket újra kell definiálnunk. Ön hogyan látja, szükség van erre? Ha igen, milyen új értékek kerülhetnek bele a térségnek az öndefiníciójába?

Navracsics Tibor megállapításainak a magyarázatát tőle kell megkérdezni. Én a magam részéről mindig is hittem a közép-európaiságban, ahogy abban is hiszek régóta, hogy a közép-európaiság Magyarország számára az egyik legfontosabb tényező a nemzetközi kapcsolatrendszerben. A közép-európaiság bonyolult, nehéz dolog – nem földrajzi fogalom, nem gazdasági, de még csak nem is politikai. Elsősorban szerintem mentális, kulturális, történelmi, spirituális fogalomról van szó és ez a lényeges számomra. Az egy másik dolog, hogy az igazán nagy feladat abban állt huszonvalahány évvel ezelőtt, hogy ezt a lelki, kulturális, mentális, spirituális jelenséget – melyet inkább érzünk, mint tudunk – politikai és gazdasági együttműködésbe fordítsuk át.

Ez sikerült is, létrejött a szabad kereskedelmi megállapodás, a visegrádi együttműködés, ráadásul mindez működik, 2004 óta is erősödik. Ami még jó a közép-európaiságban, az az, hogy bővülünk az Európai Unión belül – itt vannak példának okáért a horvátok. A csatlakozásuk jó nekik, jó nekünk és jó Közép-Európának is. Most az EU is és mi is erősebbek leszünk azáltal, hogy érkezik egy újabb közép-európai ország közösségünkbe. Igaz, a közép-európaiság folyamatosan adaptálódik a körülményekhez, de van egy tartós, állandó értelme is, amit én nem akarok újradefiniálni.

A horvátok kapcsán: Boris Johnson tavalyi horvátországi látogatásakor üzente nekik, hogy ne szálljanak fel egy „süllyedő hajó”-ra – ez alatt pedig az eurózónát értette. Ön mit szól ehhez a jó tanácshoz?

A „süllyedő hajó” kifejezést semmi esetre sem alkalmaznám. Azt lehet mondani, hogy jelen pillanatban vannak bizonytalanságok a jövőt illetően, de az eurózóna válságának mélypontján már túl vagyunk.

És kinek lesz előbb eurója, Magyarországnak vagy Horvátországnak?

A magyar eurózónáról már elég sokat nyilatkoztunk. Nem hiszem, hogy most a csatlakozási időponttal kellene foglalkoznunk. Két oldala van jelen pillanatban a dolognak: az egyik az, hogy mi történik az eurózónában, a másik pedig, hogy mi miként alakítjuk a saját helyzetünket. Esetünkben pénzügyi szempontból jól alakulnak a dolgok – költségvetési, államháztartási, adósságkezelési téren is jobban teljesítünk. Az eurózónához való csatlakozás nem az a kérdés, amit most napirendre kellene tűznünk – a horvátok pedig, úgy látom, hozzánk hasonló helyzetben vannak. Amellett pedig nem érdemes elmenni: a maastrichti feltételek teljesítése minden körülmények között minden tagállamnak az érdeke. Hiszen mi bele is írtuk az alkotmányunkba, hogy csökkentjük az államadósságot!

Egyébként is három százalék alatt akarjuk tartani a költségvetési hiányunkat, már csak azért is, mert különben az államadósságot nem tudjuk csökkenteni, így pedig saját alkotmányos kötelezettségünknek sem tudnánk eleget tenni. Abban tehát nincs vita, hogy államháztartási fegyelem szükséges – miként a magyar miniszterelnök is sokszor elmondta, hogy adósságnövelés terhére nem tudunk növekedni. Mi pedig teljesíteni fogjuk a feltételeket, aztán meglátjuk, hogyan tovább.