Matolcsy György jegybankelnöki célkitűzései között négy személyes ügyet jelölt meg. Elsőként, hogy az MNB vezetésének mindent meg kell tennie azért, hogy az ország kikerüljön a devizahitelek csapdájából. „Jegybankelnökként mindent meg fogok tenni, hogy ne ismétlődjön meg ez a politikai, gazdasági és erkölcsi hiba” – fűzte hozzá. Arról is beszélt, hogy „fogyasztóként, gazdaságpolitikusként és miniszterként” is az infláció ellensége. Úgy fogalmazott: a magas, a maastrichti előírásnak számító 3 százaléknál magasabb infláció megnehezíti a gazdasági kalkulációt és szűkíti a monetáris politika mozgásterét.
Harmadik személyes ügyeként azt említette, hogy nagy ellenfele „a liberális, felelőtlen” jegybanki politikának, és „nagy híve” a konzervatív, felelős monetáris politikának. Utóbbi felfogás szerint – folytatta – az MNB része a magyar nemzetállamnak, miközben vonatkoznak rá az Európai Unió előírásai is. Végül elmondta, nem támogatja, hogy a jegybank elzárkózzon, helyette azt tartja szükségesnek, hogy nyitott és együttműködő legyen, partneri viszonyra törekedjen a kormánnyal. Ezért helytelenítette azt, ha a kabinet képviselője nem lehet jelen a monetáris tanács ülésein. Hozzátette: már a 2008-as pénzügyi válság előtt is súlyosan hibás stratégia volt a jegybanki elzárkózás, azóta pedig véleménye szerint nem is követhető.
A Magyar Nemzeti Bank független volt, és a jövőben is az lesz – hangoztatta a jegybanki függetlenséget ellenző jobbikos véleményre válaszul. Hozzátette azonban, hogy a jegybank az állam része, nem független Magyarországtól, a magyar emberektől. Ez a mozgástér „nem is olyan kicsi, mint aminek azt bárki gondolná” – jegyezte meg.