Egy, az alvilágban otthonosan mozgó külföldi állampolgárságú rendőrségi informátor már 1998. július 2-án, az Aranykéz utcai robbantás napján közölte a nyomozókkal, hogy információi szerint egy „szlovák csapat” áll a merénylet mögött – állítja a Népszabadságnak egy anno titkos információszerzéssel is foglalkozó nyomozó, aki egyike volt azoknak, akit az informátor a robbantás után megkeresett. Mint az a nyomozóknak elmondta: a banda bárkinek dolgozott, aki megfizette őket, de főleg a szlovák titkosszolgálat (SIS) irányította őket. Kettőt meg is nevezett: a vezért, Jozef Roháčot, és Josef Hamalát. Mindkét név ismert volt a rendőrök előtt, más robbantással összefüggésben keresték is őket, a nyomozás egyik vezetője szerint pedig már akkor egyértelmű volt, hogy ők állnak az Aranykéz utcai merénylet mögött is. Ezt erősítette az is, hogy a Béke Hotel azon szobáiban, ahol hat szlovák férfi lakott (akik a robbantás után sietve jelentkeztek ki), az Aranykéz utcai merényletben használt robbanóanyag maradványaira bukkantak.
Két nappal később a Kurír nevű lap beszámolt a Béke Hotel lakóiról, ezután fenyegették meg először a rendőröket ukrán „nehézfiúk”, mondván az életükkel játszanak, ha nem szállnak le a megbíziókról, emelett azt is meg akarták tudni, hogy ki dobta fel Roháčékat. Az ügyet jelentették, de nem lett belőle semmi: sem a szivárogtató, sem az ukránok ellen nem indítottak nyomozást. Roháčéknak ezután nyoma veszett, a rendőrségen is az a nézet vált általánossá, hogy kivégezték őket, hogy ne derüljön fény szlovák titkosszolgálati kapcsolataikra.