Ne engedjünk a csordamentalitásnak, őrizzük meg a civil kurázsit – ne engedjük be a rémet!
Soha nem engedhetünk a csordamentalitásnak. Veszprémy László Bernát írása.
A bűnüldöző hatóságokkal együttműködő tanú meghallgatásával folytatódott a terrorcselekményekkel vádolt Budaházy György és társainak büntetőpere. Budaházy hosszan kérdezte a tanút arról, hogy mennyire lehet hitelt adni az általa készített hangfelvételeknek.
Tavaly novemberben volt az utolsó tárgyalás, de érdemben több mint fél éve nem haladt előre a büntetőper, miután a bírói tanács egyik laikus ülnöktagjának cseréje következtében már tavaly nyáron, illetve ősszel is csak iratismertetetéseket tartottak.
A vád szerint a Budaházy vezette Magyarok Nyilai számos Molotov-koktélos, illetve fegyveres támadást hajtott végre 2007-2009-ben az akkori szocialista-szabad demokrata kormánypártok székházai, kormánytagok és országgyűlési képviselők otthonai ellen azért, hogy megfélemlítse a parlamenti többséget. Támadás érte többek között a Gyurcsány-kormány titokminiszterének, Szilvásy Györgynek, Hiller István szocialista oktatási miniszternek és Kóka János szabad demokrata frakcióvezetőnek az ingatlanát. A vádlottak túlnyomó többsége az eljárás során mindvégig tagadta bűnösségét.
A hétfői tárgyaláson sorra került tanú az egyik vádlottal a vádbeli cselekményekről akkoriban folytatott beszélgetéseikről titokban több órányi hangfelvételt készített, majd azokat a rendőrségnek átadta. A tanút tavaly márciusban már több napon át meghallgatta a bíróság, hétfőn a vádlottak és védőik tehettek fel neki kérdéseket.
Budaházy hosszan kérdezte a tanút arról, hogy mennyire lehet hitelt adni a hangfelvételen rögzítetteknek. Az elsőrendű vádlott szerint amit vádlott-társa a rögzített beszélgetéseken a tanúnak mondott, az valótlan, ellentmondásos, és amiről a tanú beszámolt, az is több ponton elfogadhatatlan. Budaházy szóvá tette, hogy a tanú nem tekinthető elfogulatlannak, hiszen vádaskodik, bűnösségüket hangoztatja, holott erről nem is rendelkezhet közvetlen tudomással. Budaházy védője vitatta, hogy a tanú által készített hangfelvételek egyáltalán felhasználhatók-e bizonyítékként.
A hatóságokkal együttműködő tanú - aki az elmúlt két évben már többször is a média nyilvánossága elé lépett - a korábbi tárgyalásokon elmondta, hogy iskolai és sportkapcsolatai révén került 2008-ban Budaházy egyik vádlott-társával közelebbi kapcsolatba. Beszélgetéseikről előbb feljegyzéseket, 2009 elején pedig hónapokig felvételeket készített, majd amikor már nem tudta elhárítani, hogy egy támadásba bevonják, elment a rendőrségre, és mindezt feltárta, mert - mint mondta - állampolgárként aggódott, hogy mire készül a Magyarok Nyilai.
A tanú a büntetőperben korábban több kérdésre is úgy reagált: nem áll módjában válaszolni. Így például, mikor a védők a hatóságokkal történt első kapcsolatfelvételét firtatták, illetve azt, hogy bizonyos felvételek miként készültek. A tanú hangsúlyozta, hogy bár tudott az ügyben kitűzött sokmilliós nyomravezetői díjról, "nem azért csinálta".
Budaházy többször kifogásolta, hogy bizonyos kérdésekben titoktartás köti a tanút. A hétfői tárgyaláson a bíró tájékoztatást adott arról, hogy a tanú titoktartási kötelezettségével kapcsolatban megkeresték az ügyben korábban eljáró Nemzeti Nyomozó Irodát (NNI), ám miután a válasz nem volt kielégítő, a bíróság az ügybe később bekapcsolódó Központi Nyomozó Főügyészség tárgyaláson eljáró ügyészének felvetésével egyetértve megismételte a megkeresést az NNI-hez.
A Budaházy-ügyben a hatóságokkal együttműködő tanú meghallgatását követően várhatóan az általa készített hangfelvételeket is meghallgatják a következő tárgyalásokon a Fővárosi Törvényszéken.