Itt az új felmérés – ha ez igaz, akkor komoly változás állhat be a Felvidéken
Márpedig igaz. Kihívás, megoldandó feladat azonban még bőven van.
Egyrészt az iskolaköpeny és az egyenruha között van különbség. Másrészt mindkettő (és igen más módon) csak elrejti a különbségeket, valóban nem szünteti meg azokat.
„Ha valóban a szegénység és a különbségek eltüntetéséről lenne szó, akkor az iskolaköpeny nem lenne megoldás. Akkor beszéljünk az egyenruháról. Másrészt viszont, míg 40 vagy 20 éve a ruha volt a fő identitásformáló, a különbségeket jól kiadó különbség, mára ez eltűnt. Ma a high tech cuccok, az okostelefon, a játékok adják ki a különbséget gyerek és gyerek, vagyis szülő és szülő anyagi helyzete között. Természetesen ez csak a nagyvárosokra igaz, és itt térhetünk át a következő problémánkra.
Amikor Magyarországon leküzdhetetlennek tünik a gyerekszegénység, és a kormány az ez ellen küzdő intézetet ellehetetleníti; amikor sok helyen az alapszintű oktatás nem megoldott, vagy egyszerűen pocsék; amikor ha valaki Budapestre születik, többszörös az esélye az egyetemre kerülésre − az oktatás és a hozzáférhetőség miatt −, akkor nem az iskolaköpeny oldja meg a különbségeket. Amikor a különbség az, hogy valaki magánnyelvtanárt kap, vagy egyszer a héten húst az asztalra, egyszerűen nevetséges ezzel tematizálni a közbeszédet.”