„A Facebook az agilis, a mindenre rárepülő, a minden újdonságot gyorsan kipróbáló szolgáltató. Ők nem elégedtek meg a magán célú tartalom megosztás monopolizálásával, az alkalmazásokkal a webet is maguk alá akarták gyűrni, most pedig a mobilba is belevágnak. Kicsit úgy működnek, mint az Apple, nem hisznek a kölcsönös együttműködésekben, csak az alárendelt partneri viszonyokban. A stratégiájuk is a teljes integráció felé halad. A weben ott vannak közvetlenül a felhasználó előtt, a mobilon pedig az alkalmazásfejlesztési próbálkozásokon túl saját mobil eszközt is akarnak gyártani a HTC-vel.
A Twitter ezzel szemben egy igen visszafogott, ugyanakkor kitartó minden fejlesztést illetően, nagyon lassan haladnak, erőteljesen fókuszálnak a publikus, média platform szerepükre, alig változtatnak a szolgáltatásuk megjelenésén, erőteljesen fókuszálnak arra, hogy a kis madárka egyet jelentsen a friss hírekkel, de alapvetően partneri kapcsolatokat építenek, a fejlesztőkkel, akik fantasztikus kimeneteket gyártanak nekik, a médiatulajdonosokkal, akik rajtuk keresztül terjesztik a híreket és az eszköz gyártókkal, akik mélyen integrálják őket a platformjukba. A Twitter látványosan próbál kimaradni a monstrumok harcából, hagyja a fejlesztőket érvényesülni a különböző platformokon és nagyjából mindenkinek, így az Applenek is engedi, hogy úgy kapcsolódjon rá a platformjukra, ahogy éppen tetszik.
Nem tudom melyik lesz a nyerő stratégia, bár most a Twitter akciói jobban tetszenek, mint a Facebook erőlködése. Az erőlködés soha nem néz ki jól, a Twitter pedig tudja a növekedést úgy kezelni, mintha az egy könnyed galopp lenne, ahogy régen a Google is csinálta a kereséssel.”