Új trendek az oknyomozó újságírásban – David Kaplan a BKF-en

„Ami történik, az nagyon érdekes. A világ változik a közösségi média, a globalizáció, a technikai újítások nyomán; az események híre egy pillanat alatt elterjed, a kormányok nem tudnak titkokat őrizni” – mondta David Kaplan, az Investigative Journalism Consultants képviseletében csütörtökön a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (BKF). Az oknyomozó újságíró a szervezett bűnözést és korrupciós ügyeket feltáró Organized Crime and Corruption Reporting Project oknyomozó portáljának szerkesztője; 2008 és 2011 között ötven ország mintegy száz riporterének munkáját irányította az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciumának igazgatójaként. Az újságíró a Gőbölyös József Soma Alapítvány meghívására, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének támogatásával látogatott Magyarországra, hogy előadásaival, és az általa vezetett tréninggel segítse a világ oknyomozó újságíróinak összefogását.

„Az oknyomozó újságírás nem túl népszerű szakma most sem, amikor óriási erejű hatalmak munkálkodnak szerte a világon, de már Teddy Roosvelt sem kedvelt minket” – mondta Kaplan, majd kifejtette: az egykori amerikai elnök idején, mintegy száz évvel ezelőtt titulálták először „szarháziaknak” az oknyomozó újságírókat. A szakember hozzátette: a „mai napig szarháziak vagyunk, ezt azonban bóknak kell tekinteni”. A jó újságírásban az oknyomozás jelen van – jelentette ki, megemlítve az 1972-es Watergate-botrányt. Az újságíró felidézte, egyetemista volt, amikor az ügy indult, és lenyűgözte a folyamat, ahogyan két újságíró romba döntötte az amerikai elnök imázsát. Ő és barátai akkor arra gondoltak: ez az a műfaj, ami által jobbá lehet tenni a társadalmat és igazi változásokat lehet hozni abba. „Ezer és ezer fiatal döntött úgy akkor, hogy belép a média világába” – emlékezett vissza Kaplan, felhívva a figyelmet az akkori körülményekre, például az internet hiányára. Hozzátette: az oknyomozó újságírás ekkor vált elfogadottá az egyes médiumoknál.

David Kaplan a ’70-es években a U.S. News & World Report politikai hetilap vezető oknyomozó újságírója volt, és állítása szerint az egész világot beutazta, míg a szervezetbűnözéssel és a korrupcióval kapcsolatos oknyomozásokat folytatott. Ezekben indította a Bad Guys blogot, munkáját több mint 20 újságírói díjjal ismerték el. A News & World Report mintegy kétmillió előfizetőt és tízmillió olvasót tudott magának, a CBS televíziós társaság az oknyomozó újságírás témáit feldolgozó főműsoridős adását egész Amerika nézte. Kaplan szerint „ez volt az oknyomozó újságírás virágkora”.

Az internet elterjedésével megváltoztak a hirdetési bevételek arányai, a mai világ már nem engedheti meg magának, hogy kiemelten foglalkozzon az oknyomozást igénylő témákkal – mondta Kaplan megjegyezve: „a Reportban is jelentős leépítések voltak, és ma már ott is az online felület az elsődleges”. Mindig is harcolni kellett azért, hogy a mélyre ásó újságírói munkát megfizessék – ez most nehezebb, mint valaha. A jó hír, viszont, hogy az internet kitágította a lehetőségeket, és a nemzetközi együttműködés is lehetővé vált – közölte.

David Kaplan néhány dia segítségével mutatta be a különböző oknyomozó technikák globális elterjedésének útját. „Annak, hogy egy ország belépjen a világkereskedelembe, az az ára, hogy az információkat, melyeket kormány nem oszt meg a civilekkel vagy az újságírókkal, meg kell osztania más országokkal. Mi, az USA, illetve a különböző szervezetek tudunk segíteni abban, hogy aki kéri, megkaphassa ezeket az információkat” – jelentette ki, segítségét a jelenlévőknek is felajánlva.

Az oknyomozó újságírás elsősorban a non-profit szervezetek, és a nem kormányzati szervezetek munkájának köszönhetően terjedt el. „Én például nagy rajongója vagyok a Gőbölyös József Soma Alapítvány magyarországi munkájának” – mondta vendéglátóira utalva. Kaplan felidézte: a Soma Alapítvány gyökerei is egy washingtoni szervezetig, a Fund for Investigative Journalism-ig, illetve annak díjáig nyúlnak vissza. Az Investigative Reporters and Editors (IRE) is az 1970-es években indult, és mai napig az egyik legnagyobb a témával foglalkozó szervezet. Kaplan a Center for Investigative Reporting, illetve a Center for Publicy Integrity szervezetek munkáját is kiemelte a történeti visszatekintésben, majd néhány európai (svéd, illetve dán) példát hozott. A fejlődő országok kapcsán az újságíró Christine Mannina munkáját emelte ki, megemlítve a pcij.org portált.

A berlini fal leomlása után a globalizáció erősödésével a technikai fejlődés is előtérbe került. Mexikó, Románia, Hollandia, Brazília, Bosznia, Dánia, Afrika, Anglia, és Svájc is bekapcsolódott az oknyomozó újságírás trendjeibe. Kaplan mérföldkőnek nevezte az amerikai szervezet, a ProPublica megalakulását, amely 10 millió dollárral támogatta a világ különböző oknyomozó újságírással foglalkozó szervezeteinek munkáját, illetve az egyes újságírókat. „Ezt követően a nemzetközi konferenciák, a nemzetközi együttműködés globálisan segítette az oknyomozó újságírást, a fent említett hatások összessége pedig erősítette a folyamatot” – mondta.

„Tudom, hogy Magyarországon nem könnyű az oknyomozó újságírók helyzete – hiszen hiányoznak a pénzügyi források és a kormánynak sem szimpatikus ez a tevékenység –, de a szituáció össze sem hasonlítható a világ más elnyomás alatt álló államainak helyzetével.” Kaplan ugyanakkor felhívta a jelenlévők figyelmét: bárki csatlakozhat az általa képviselt hálózathoz, a Global Investigative Journalism Networkhöz (GIJN), hiszen már 50 ország 500 emberének küldték ki jelentkezési listáikat. „Történeteink az egész világ számára fontos ügyeket dolgoznak fel, a globalizált világban minden ország ügye kihat más területekre.” Megjegyezte: a belépés egyetlen feltétele a megfelelő angol nyelvtudás.

A szerb Izvor is csatlakozott a GIJN munkájához. Példájukat Kaplan azért emelte ki, mert rendkívül nehéz helyzetük ellenére ki tudták kényszeríteni az elnök lemondását. Az Abraji egy több mint ezer oknyomozó újságírót tömörítő szervezet. Az ARJ pedig a világ legnehezebb körülményei között dolgozó, Afrikában kutató újságírókat népszerűsíti. Az újságíró tematikus, egy-egy nagyobb oknyomozó projekt eredményeit publikáló portált is bemutatott. Ezek között hosszabban beszélt a Dangers in the Dust weboldalról, azaz az azbeszt-problémát tárgyaló honlapról, amely mintegy ötezer ember halálát jósolja meg a katasztrófával kapcsolatban. Kaplan kiemelte: az oldalon megjelent nagy mennyiségű híranyag számos ország újságíróinak összefogása által valósulhatott meg.

Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) tevékenységét bemutatva Kaplan felhívta a figyelmet, egy magyar oldal, az atlatszo.hu is csatlakozott már hozzájuk. Valószínűleg magyar szervezett bűnözők, és korrupciós ügyekkel gyanúsított arcokat is találhatunk a honlap listáján – mondta.

„Mindenképpen érdemes hálózatokba tömörülni, akár kisebb hálózatokba is, például Magyarországon belül” – vélte Kaplan. „A Global listserve az első lépés a nemzetközi újságírás, a világ megváltoztatása felé” – utalt vissza saját szervezetére az újságíró. Az International Journalists Network főleg az ösztöndíjak iránt érdeklődők számára kínálhat lehetőségeket, míg az IRE oldala a kapcsolattartás terén erős. Az Ujima Project olyan anyagok beszerzését segíti elő, amelyeket például a magyar kormány nem biztos, hogy kiadna az érdeklődőknek. Hasonlóan jó információforrás lehet az Investigative Dashboard is. A Google Public Datáról Kaplan azt mondta, „több ezer újságírónk van, aki rendelkezik a megfelelő szaktudással ahhoz, hogy nyers adatokat fel tudjon dolgozni, így nem válhatunk manipuláció áldozatává”. Hozzátette: az adatok mindenkinek a rendelkezésére állnak, csak nem mindenki tudja azokat megfelelően felhasználni. Az anyagi források gyűjtésében Kaplan a a European Fund for Invsetigative Journalism, a Wobbing, a Scoop, az European Journalism Center és az OCCRP szervezeteket említette.

Ez most egy rövid ízelítő volt arról, hogyan is néz ki az oknyomozó újságírás globálisan – zárta szavait az amerikai szakember. Végszóként, mintegy tanácsként a BKF leendő újságíróinak elmondta: „nem elég, ha megvannak a szakmai alapjaink, és ha megfelelő újságírói vénával rendelkezünk, egy jó sztori is kell a sikeres oknyomozói cikkhez”.