Az új konvergenciaprogramot értékelte a FT

Drága volt a szabadságharcod és az oligarcháid etetése Orbán. Sok millió embernek ez nagyon-nagyon fáj. Most pedig az EU-ra és az IMF-re akarja kenni.

Tóta W.: Pannon Praktikum 2012. április 24., kedd, 07:13 • Utolsó frissítés: 3 órája Szerző: Tóta W. Árpád -------------------------------------------------------------------------------- Címkék:megszorítás; Matolcsy György; gazdasági szabadságharc; Széll Kálmán-terv 2.0; Kinyomtatom • Elküldöm•Hozzászólások (#49) A kormányzás kezdetekor két bevett, sokszor és sokféleképpen kipróbált út állt Orbán Viktor előtt. Sajnos mivel a választást úgy nyerték meg, hogy totális idiótának tettették magukat, mindkettőt elaknásították maguk előtt. Az egyik az lenne, hogy kevesebb pénzt okosabban költünk el, csakhogy ezt reformnak hívják, és ilyet utoljára az a dög Gyurcsány kísérelt meg, tehát rossz. A másik ennél egyszerűbben végrehajtható, a már meglévő tekerentyűk csavargatásával: itt adót emelünk, amott meg elveszünk, aztán majd csak egyensúlyba jön. Ezt viszont megszorításnak nevezzük, és szintén Gyurcsány, valamint Bajnai nevéhez kötődik; ezzel szemben a Fidesz tudja, hogy a megszorítás nem vezet sehova, ezért nem is lesz. A két lehetőség helyett, saját hetvenkedésük elől iszkolva kellett találni egy olyat, ami egyikre sem hasonlít, és nem az emberekkel fizetteti meg. Vagy ha nem találnak, akkor csinálni, szigszalaggal. Még büszkén hirdették is, hogy ez bezzeg nincs benne a tankönyvekben, ez unortodox, öcsém! Na ezzel telt el a ciklus fele. Speciel a fenntartható költségvetési egyensúlyt nem sikerült elérni annyira sem, mint egy közepesen elkúrt reformmal és/vagy megszorítással, de ettől még nem múlt el nyomtalanul. Felélték egy generáció nyugdíját – és elképzelésük sincs, honnan lesz pótolva –, összevesztek szövetségeseinkkel, és a random sarcokkal messzire üldöztek minden kicsit is óvatos befektetőt. Most, a felezőbálra eljutottunk odáig, hogy mégis azt kell tenni, amit eddig kerülgettek. Az első két év fölösleges károkozással telt. Rosszul gazdálkodó, súlyos foglalkoztatási, szociális és mentális problémákkal küszködő, jellegzetes kelet-európai országot vettek át. És csináltak belőle egy ugyanilyen, ám rendkívül rossz hírű, mocsárként közismert latorállamot, ahol a kézből etetett udvartartáson kívül senkinek sem javult a helyzete, vagy ha mégis, az nem rajtuk múlt. Egyszer próbáltak megkülönböztetés nélkül adni legalább egy nagyobb csoportnak, az egykulcsos adóval. Most a nyakukat törik, hogy visszaszedjék tőlük. Látványos megtestesülése ennek a mobiladó. Az eredeti szándék az volt, hogy a szolgáltató kap a nyakába egy pár milliárdos különadót, aztán teremtse elő, ahogy tudja - nyilván az ügyfelektől, honnan máshonnan. Hozzá harsányan megígérjük, hogy nem fogják áthárítani, aztán aki úgy találja, hogy mégis át van hárítva, az dögöljön meg, amiért nem hisz a mi fényes jövőnkben. Loose change Most csak annyi változik, hogy Brüsszel az efféle trükköknek elejét veszi, és ha a magyar kormány a telefonálást vagy a pénzforgalmat szeretné megvámolni, akkor lesz szíves elődugni a randa pofáját, és bevallani, hogy tisztelt honfitársam, én most megváglak téged minden egyes sárga csekkel. Legyen végre őszinte, és rendezze el magában a gondolatait, ne mindig csak megúszni akarja a magyarázatot. Felkészületlenül éri ez az elvárás a kormánypártot. Aranyos példája ennek Patay Vilmos képviselő, aki a rutinszerű tovagalopp helyett megáll a kamerának, és a maga kis mogyorónyi agyával megpróbálja alátámasztani az intézkedést, amit valahol nagyon-nagyon magasan a feje fölött hoztak, ott, ahol a kis pufók angyalok laknak. Hogy ez nem ám szimpla pénzbehajtás, hanem egyben népnevelés, mert túl sokat fecsegnek az emberek céltalanul, sőt: többet, mint amit megengedhetnek maguknak. A szegények is! Pofáznak, heherésznek, elmondják a tyúkszaros életüket a rokonoknak, mintha érdekelne bárkit is, hogy egy prolival mi van. Erről le kellene szokniuk. Ezt szolgálja a hadiadó. Egyszer majd hálásak lesznek érte! Az hagyján, hogy a megszorítások tervét nem osztották meg előre egy ilyen félkegyelművel, de az azért a mezei gombnyomó pocoktól is meglepő, hogy ne ismerje fel, mekkora baromságot beszél. Tudniillik az emberek pontosan annyit telefonálnak, amennyit megengedhetnek maguknak, hiszen rendre be kell fizetni a telefonszámlájukat, különben egyszerűen megszűnik a szolgáltatás. Sőt, akinek nincs kiszámítható jövedelme, az előre fizet az egységért, ami fizikailag lehetetlenné teszi, hogy többet beszéljen, mint amennyit megengedhet. Ez például olyan dolog, amit gyakorlatilag mindenki tud, a gyerekek is. A képviselő nyilván azért beszél ilyeneket, mert neki ingyen van a telefon, így elkerülte ez az egész mechanizmus a figyelmét. Ahogy az a bökkenő is, hogy ha a nevezett prolik megfogadják a dörgedelmet, és leszoknak a hiábavaló telefonozásról – vagy netán átállnak Skype-ra –, akkor rohadtul nem lesz ebből bevétel. Ebben az a fonák, hogy a mobiladót többek közt pont ez a faszi fogja megszavazni, mindezek ellenére. Valamikor a ködbe vesző régmúltban neki adott az ország felhatalmazást. Hát eléggé elszámolta magát az ország. Epic fail Minden eddigi hatalomkoncentrációnak, de még a nagybani lopásnak is megvolt eddig a feloldozó magyarázata, legalább a drukkerek között. Orbán Viktornak igenis szüksége van a lehető legtöbb mozgástérre, hogy megóvja népét a megszorításoktól. Íme, erre jutott vele: eddig hitegethette őket, hogy megúszhatják. De ha mégsem lehet elkerülni, akkor ugyan minek volt az egész fülkeforradalom? Sőt minek volt kormányváltás? Megspórolhattunk volna minimum két év életveszélyes kísérletezést és azt, hogy mindenkivel összeakasszuk satnya bajszunkat. És ez volt a ciklus használható fele, amikor még nincs kampánykormányzás. Innentől downhill. Nem tanultak semmit, és nem is áll szándékukban. Inkább remélik, hogy mindenki más gyorsan felejt.

Az index is: http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2012/04/24/tobb_mint_bun_hiba/ Amúgy megtaláltam a legmegfelelőbb kifejezést is, csak sajnos aggodalommal tölt el, hogy esetleg sértheti az érintetteket, akik az elmúlt évtizedben sokkal kultúráltabbak lettek mint Orbán Viktor: -ami tágabb értelemben a Fidesz teljes kormányzati gyakorlatára is igaz- tehát ez az eljárás az, amit régebben úgy is hivhattunk volna: "román tempó".

De a cuna zorbán elvette a 13. havi nyugdijat is.