Németh: Az EU le fogja állítani a büntetőeljárást

Toni! Nem a magyarok a hibásak az EU-ban most sem hanem Orbánék, ezt vegyétek már észre, nem a népet támadják a populista berendezkedés miatt hanem Orbánt és kormányát!

Állandóan ezen a 3%-on megy a rugózás, senki nem akarja észrevenni, hogy ez csak a kiindulópont. A cél az lenne, hogy folyamatosan csökkenjen a hiány és elöbb-utóbb önellátóak legyünk és valóban tudjuk csökkenteni a hitelünket. Ehhez pedig nem elég lecsípni innen-onnan, hanem komoly gondolkodásbeli és ennek folyományaként gazdaságszerkezeti változtatások szükségesek, ezért nem elégszik meg az EU a kormány egyszeri, vagy ideiglenes adóintézkedéseivel és így kínkeservesen 3% alá gyömöszölt hiánnyal.

(Bemásolt írás) Uniós kisokos a kilépés melletti érvekhez 2012. március 16. 19:34:58 Mennyibe kerül nekünk a tagság? Miért lettünk tagok? Kiknek hoz hasznot belépésünk. Miért építették le mezőgazdaságunkat? Miért kell kilépnünk az Unióból? Már nem tartoznak a politikai sci-fi világába a közös valuta bedőléséről, az unió megroppanásáról vagy széteséséről szóló találgatások” – jelentette ki Orbán Viktor korábbi évértékelő beszédében. A Fidesz – Bencsik János korábbi államtitkár kivételével – soraiban a kormányfővel megszavazta az ország költségvetési függetlenségét is végérvényesen felszámoló uniós paktumot. Az uniós diktátum gyors elfogadása ellenére az Európai Bizottság (EB) bejelentette, hogy azt javasolja, zárolják a kohéziós alap mintegy 144 milliárd forintnyi kifizetését hazánknak, mert Magyarország 2004 óta nem tudta a költségvetési hiányt három százalék alá csökkenteni. Tavaly ugyan teljesült a hiánycél, de a bizottság szerint jövőre nem fog, ezért kezdeményezik a példátlan büntetést. A Magyarországnak fizetendő összeg zárolásról azóta már a döntés is megszületett. Az ügy pikantériája, hogy Írország költségvetési hiánya 10 százalék feletti. Spanyolország tavaly 8 százalékos hiánnyal zárta az évet, az EB az idén 4,4 százalékos hiányt engedélyezett a költségvetésben, a spanyolok korábban azért lobbiztak Brüsszelben, hogy engedélyezzék számukra az 5 százalékos hiányt. Sőt, azóta már kijelentették, nem hajlandóak a hiánycélt a brüsszeli diktátum szerint betartani. Mint emlékezetes korábban Andor László EU-biztos levélben szólt hozzá az Európai Bizottság vitájához, és azt kérte, minimális forrásmegvonással büntessék Magyarországot. A Jobbik hűtlenség és hazaárulás gyanúja miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, amiért Andor László biztos támogatta és elfogadta az Európai Bizottságnak hazánkra nézve kedvezőtlen döntését. Orbán Viktor illegitimnek nevezte a bizottsági döntést. Az újabb Brüsszeltől kapott pofon ellenére a kormányfő – kétharmados többségével együtt – továbbra is elzárkózik a Jobbik kezdeményezése elől, hogy parlamenti vizsgálóbizottság alakuljon, amely elkészíti Magyarország uniós tagságának mérlegét. Orbán Viktor és pártja nem ok nélkül zárkózik el ettől a kezdeményezéstől, ellenkező esetben ugyanis kiderülne, miért is kellene a Fidesz és az MSZP akarata ellenére, a magyar nemzet érdekében kilépnünk az Európai Unióból. Bizottság hiányában kérdés-válasz formájában elkezdjük összegezni, hogyan képzelhető el az EU-n kívüli élet hazánk számára. Európai Uniós kisokos, hogy bárki könnyen eligazodjon a nagy lózungok között. Miért nem mondanak le a Jobbik európai parlamenti képviselői a fizetésükről, ha pártjuk az unióból való kilépést szorgalmazza? A Fideszhez és az MSZP-hez közelálló orgánumok munkatársai rendre ugyanezt a demagóg kérdést teszik fel a Jobbik politikusainak. A nemzeti párt az uniós belépésről szóló népszavazáson a nem mellett foglalt állást. A Jobbik a 2009-es európai parlamenti választások kampányában is az EU-szkeptikus álláspontot képviselte, az Európai Parlamentbe delegált három képviselője is így politizál Brüsszelben. A nemzeti párt álláspontja szerint az EU nem a nemzetállamok közösségeként, hanem Európai Egyesült Államokként akar politizálni mind több önállóságot megvonva tagállamaitól. A Jobbik a szuperállam létrehozásával szemben foglal állást itthon és az EU-ban is. Annak a felvetése, hogy a Jobbik EP-képviselői ne vegyék fel a fizetésüket nagyjából olyan ötlet, mintha azt kérnék hazánkban az ellenzéki pártok képviselőitől, hogy ne vegyék fel juttatásukat, mert nem értenek egyet a kormányzat elképzelésével. Ki döntötte el, hogy Magyarország csatlakozzon a Szovjetunió után az Európai Unióhoz? Az uniós csatlakozás egy hosszú folyamat eredménye. A Kádár-korszakban, 1982-84 között Magyarország bizalmas tárgyalásokat kezdett az Európai Közösséggel. Az EK mindvégig szem előtt tartotta a hazánkkal kötendő együttműködés során a Szovjetunió érdekeit. 1987-ben Kádár János személyesen is megbeszéléseket folytatott az Európai Közösség Bizottságának szocialista elnökével Jacques Delors-ral. Az 1989-90-ben bekövetkezett magyarországi változásokat, a rendszerváltozást gyakorlatilag az uniós csatlakozás előszobájának kell tekinteni. Ennek megfelelően a rendszerváltás veszteségei tulajdonképpen az EU-csatlakozás veszteségei. 1991-ben hazánk Társulási Szerződést kötött az EK-val, ami 1994-ben lépett hatályba. Ebben az évben jelentette be hazánk az uniós csatlakozási kérelmét. A csatlakozási tárgyalások harminc fejezetét az előző Orbán-kormány idején zárták le. A 2003. április 12-én Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásáról megtartott népszavazáson az urnákhoz járuló választópolgárok 83,76 százaléka támogatta, 16,24 százaléka ellenezte a belépést. 2003 áprilisában Medgyessy Péter aláírta a csatlakozási szerződést. 2004. május 1-jétől Magyarország EU-tagállam lett. Miért volt fontos Európa nyugati fele számára a volt szocialista blokk országainak integrálása? A második világháború befejezése után, a jaltai egyezmény értelmében Európa kettészakadt. A szocialista blokk összeomlásával megnyílt a lehetőség Európa újraegyesítésére. A folyamat egy sajátos kettősséget mutat: a nyugati államok egyfajta morális jóvátételként az integrációval a demokráciát és a gazdasági felzárkózás lehetőségét villantották fel a korábban a szovjet érdekszférába taszított országoknak. A támogatási hajlandóságuknak azonban jól kivehető határt szabott a politikai és gazdasági önös érdekek maradéktalan érvényesítése. Magyarország egyenrangú tagja az Európai Uniónak? Az unió alapját a második világháború után a nyugat-európai országok gazdasági érdekei alapján kialakított együttműködés jelenti. A kisebb és a közösséghez később csatlakozó tagállamok egy már meglévő rendszerhez csatlakoztak, amelyet nem tudnak érdemben megváltoztatni. Az Európa perifériáján lévő államok méretüknél és gazdasági helyzetüknél fogva nem rendelkeznek a nagyokhoz viszonyítva azonos beleszólással a döntési folyamatokba. Átírattathatja Brüsszel a magyar alkotmányt, illetve bármelyik, a magyar parlament által alkotott törvényt? Igen. Az Európai Unió rendeletei általános hatállyal bírnak, teljes egészében kötelezőek, és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandók. Mint „közösségi jogszabályokat” a rendeleteket a magánszemélyeknek, tagállamoknak, közösségi intézményeknek teljes mértékben be kell tartaniuk. A rendeletek minden tagállamban közvetlenül alkalmazandók anélkül, hogy szükség lenne az átültetésükre szolgáló nemzeti jogi aktusra. Hatálybalépésüktől kezdve kötelezően beépülnek a nemzeti jogrendekbe. Igaz, hogy hazánk több pénzt kap az Európai Uniótól, mint amennyit befizet? A hivatalos adatok szerint igaz. Ez az állítás csak akkor helytálló, ha a kapott támogatás összegét és a felmerült költségeket nézzük. 2007-2013 között hazánknak 8,3 milliárd eurós befizetési kötelezettsége van, az EU 32,8 milliárd eurónyi forráshoz biztosít hazánknak hozzáférést. Ez az összeg azonban nem azonos azzal, amennyit Magyarország ténylegesen le tud hívni a támogatásokból. Milyen árat fizet Magyarország az uniós tagságért? Tehát az EU-hoz való csatlakozás tulajdonképpen a rendszerváltás pillanatában elkezdődött. A közép-európai országok különösebb védőintézkedések nélkül nyitották meg piacaikat a nyugati áruk és a tőke előtt. A gyors liberalizáció jelentős, úgynevezett transzformációs veszteséget okozott. Ennek mértékére vonatkozóan szakemberek készítettek számításokat. A nemzeti jövedelem esetében feltételezik, hogy az a nyolcvanas évek közepes növekedési ütemében, évente 1,5 százalékkal nő, és nem következik be visszaesés, ahogy az a rendszerváltással megtörtént. A transzformációs veszteség összegét úgy határozzák meg, hogy a potenciális GDP-t kivonják a valós GDP-ből. Összességében hazánk 289 milliárd dollár veszteséget szenvedett el 1990-es összehasonlító árakon amiatt, hogy a növekedési üteme elmaradt az átmenet után a potenciális ütemtől. Forintban számolva 80 261 milliárd forintnyi veszteségről beszélhetünk. Ha ezt a kiesést mérlegre tesszük, és a mérleg másik serpenyőjébe a 2004-2009 közötti uniós támogatás 1624 milliárdos nettó támogatását tesszük, kiderül, hogy a Brüsszelből folyósított kifizetések messze elmaradnak attól az áldozatvállalástól, amelyet hazánk hozott azért, hogy a közösség tagja legyen. Összegzésképpen: 2007-2013 között 8000 milliárd forint bruttó támogatást kaphat Magyarország az Európai Uniótól, ezzel szemben áll az 1989-2008 közötti időszak csatlakozási vesztesége, 80 000 milliárd forint. Mennyi külföldi működő tőke érkezett hazánkba? Hazánk hivatalosan 2004. május 1-je óta az EU tagja. Ettől az évtől 2009-ig dinamikusan emelkedett a tőkebeáramlás Magyarországra. 2004-ben 4506 millió, 2005-ben 7619 millió dollárnyi működő tőke érkezett hazánkba. A 2006-os visszaesés után három éven át szintén növekvő – 2007-ben 6480 millió, 2008-ban 6514 millió amerikai dollárnyi – tőke érkezett Magyarországra. 2009-ben viszont 5579 millió dollár tőkekiáramlás következett be. Tény, hogy a beruházások kedvezően hatnak a modernizációra, az export növekedésére. Ugyanakkor a külföldi tőke érdeke számos esetben nem esik egybe a magyar nemzet érdekével. Elsősorban olyan, hazánk szempontjából stratégiainak számító területekre áramlott be a nemzetközi tőke, mint az élelmiszer-, a feldolgozó-, illetve a könnyűipar, amelyek hagyományosan jól teljesítő ágazatai voltak a magyar gazdaságban. A beruházó célja azonban nem feltétlenül az innen származó termékek piacra juttatása volt, hanem éppen ellenkezőleg, a piacra jutás megakadályozása. Az élelmiszer- és feldolgozóipar szándékos leépítése utáni újrakezdés viszont csak hosszútávon valósítható meg. Összességében nem mondható, hogy a külföldi beruházások hatása egyértelműen pozitív lenne a magyar gazdaságra nézve, arról nem is beszélve, hogy tovább növelték az ország keleti és nyugati fele közötti, amúgy is nagy különbségeket. A beruházások fő célterülete a főváros környezete, valamint Észak- és Nyugat-Dunántúl. Milyen céllal áramlott Magyarországra a külföldi tőke? Három fő területre összpontosítottak a külföldi befektetők: részben piacszerző beruházásokat hajtottak végre, amelynek legékesebb bizonyítéka a magyar élelmiszeripar felvásárlása. A befektetők megjelenése csak pillanatnyi fellendülést hozott. Legjobban a hazai cukorgyárak sorsa mutatja meg, hogy valójában milyen céllal helyezték ide a tőkét a külföldi befektetők: miután felvásárolták a termelőegységeket és bezárták a gyárakat, azt követően szélnek eresztették az ott dolgozókat. A hazai termelés felszámolásával kiiktatták a magyar konkurenciát a piacról és import cukorral árasztották el a boltok polcait. Az autógyártás is kedvelt célpontja volt a tőkeáramlásnak, olcsó munkaerőt foglalkoztató összeszerelő-üzemeket telepítettek hazánkba. A magyar vállalkozások a beszállítói kör legalján kapcsolódnak a nagy autógyárakhoz, a legnagyobb megrendelések a külföldi vállalatokhoz vagy azok hazai leányvállalataihoz futnak be. A kormányzatnak lehetősége lenne a hazai beszállítók arányát növelni, ha az állami támogatás folyósítását egy meghatározott arányú magyar vállalkozóktól érkező megrendeléshez kötné. A külföldi tőke harmadik kedvelt területe a kormányzati támogatással, adókedvezményekkel megvalósuló beruházások voltak. Itt a legjellemzőbb beruházói magatartás az volt, hogy miután a cég kihasználta a támogatásokat, távozott az országból oda, ahol újabb kedvezményekhez jutott. Ezt a kockázatot jelentős mértékben lehet csökkenteni megfelelő garanciákat biztosító szerződésekkel. Miért nem értesülhet a magyar lakosság az uniós tagság hátrányairól? A közösségi támogatás egy részét kötelező jelleggel az uniós tagság előnyeinek reklámozására kell fordítani. A Fidesz már a szakbizottságokban is megakadályozta annak a jobbikos javaslatnak a napirendre vételét, amely egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte annak érdekében, hogy szakértők bevonásával elkészítsék uniós tagságunk mérlegét. Vannak előnyei az uniós tagságunknak? Magyarország esetében a csatlakozáskor olyan feltételeket szabtak, amely azt eredményezte, hogy hazánk az unió másodrangú tagja lehet. Példa erre, hogy a magyar gazdák nem kaphatták meg a belépéskor ugyanazt a támogatást, mint többek között az osztrák vagy a francia gazdák. A csatlakozásból származhatott volna előnye Magyarországnak, ha a közösségből érkező forrásokat hazánk kihasználta volna. A lassú, túlbürokratizált forrásfelhasználás miatt az uniós pénzek nem növelték gazdasági versenyképességünket, nem növelték a tartós foglalkoztatás mértékét sem, nincs értékelhető eredmény a vidék felzárkóztatásában sem. Segíti-e az uniós tagság a foglalkoztatottság bővítését? A rendszerváltás, a szocialista gazdaság meggyengítése nyomán 1,3 millió ember veszítette el munkáját. Az aktuális kormányok azt ígérték, az uniós források bevonásával korszerűsödik, bővül a termelés, és munkahelyek létesülnek. Ezzel szemben a támogatási összegekből megvalósított modernizáció több ezres elbocsátáshoz vezetett. Magyarország számára az agrárium és az élelmiszeripar jelentette azt a két kiugrási pontot, ahol nagy előnyt hozhatott volna az uniós piacok megnyílása – hangoztatta az előző Orbán- és a Medgyessy-kormány. Ezzel szemben például a gépvásárlási támogatások 76,7 milliárd forintnyi összege külföldre került külföldi berendezések, technológiák megvásárlásával. A nagyüzemi gazdaságokat megerősítették. Ezeknek lényege, hogy nagy területen, gépesítéssel, minimális emberi munkaerővel maximális haszonra tegyenek szert. Emellett viszont ellehetetlenítették a sok ember megélhetését biztosító családi gazdaságokat. A nagyüzemek uniós forrásból levezényelt modernizálása 3211 fő kirúgását eredményezte. A még megmaradt állattartó telepeken szintén a közösségi támogatással végrehajtott gépesítés következtében 2218 ember veszítette el megélhetését. Az agrárium 2003-ban a foglalkoztatottak 5,5 százalékának biztosított munkát, 2008-ban ez már csak 4,5 százalékot tett ki. A mezőgazdasághoz kötődő népesség 1991-2003 között 2,7 millióról 1,3 millióra, vagyis a felére esett vissza. 2009-ben már mindössze 1,1 millió főt sorolhatunk ebbe a kategóriába. A pályázati forrásmegosztás rendkívül torz hazánkban. A kedvezményezettek felső, tőkeerős tíz százalékához kerül a pályázati források nagy része. Mind a Gyurcsány-, mind a Bajnai-kormány a nagygazdaságok támogatását tartotta szem előtt. Ez az állapot az Orbán-kabinet idején sem változik. A kormányfő jó barátja, Csányi Sándor maga is hatalmas földterületekkel rendelkezik. A második Orbán-kormány még kísérletet sem tett a korábban ígért változtatásokra, arra, hogy támogatja a sok ember megélhetését biztosító családi gazdaságok kialakítását, megerősítését. Többek között ennek tudható be, hogy távozott posztjáról Ángyán József államtitkár. Nyíltak új piacok az unióban a magyar agrártermékek számára? Az ígéretek ellenére a magyar agrárium nem tudta növelni exportteljesítményét az uniós csatlakozással megnyíló piacok megszerzésével. 2004 óta átrajzolódott a magyar agrárium szerkezete: az állattenyésztés szerepe csökkent az agráriumon belül, a szántóföldi növénytermesztésé viszont megnőtt. A támogatások utóbbit erősítették, amely tökéletesen logikátlan és a nemzeti érdekekkel szembenálló folyamatot generált. A pluszforrásokkal a gabonatermés összességében nőtt, új piac azonban nem nyílt a magyar termények előtt. Az állati takarmányozásban sem képes hasznosulni a felesleg, mivel az állatállomány drasztikusan lecsökkent. Az agrárium szerkezetének ilyen durva torzulása szintén növelte az ágazatban a munkanélküliséget. A munkaerő-igényes állattenyésztés leépítésével csökkent a vidéki foglalkoztatás lehetősége. Magyarország agrártevékenysége beszűkült a szántóföldi növények termelésére. A feldolgozóipar külföldi kézre adásával hazánk eldobta magától a lehetőséget, hogy a magyar mezőgazdasági termékeket jelentős hozzáadott értékkel, félkész-, vagy késztermékként értékesítse a kontinensen. Jelenleg alapanyag-termelés folyik külföldi tulajdonú üzemeknek, akik jelentős haszonnal adnak túl a feldolgozott termékeken. A jövő hozhat változást, de ahhoz alapjaiban kell megváltoztatni a mostanra kialakult struktúrát. Összegezve, a magyar föld védelme nem képzelhető el az Európai Unión belül, pénzek tekintetében ott tartunk, hogy drágább a leves, mint a hús, azaz többet fizetünk be az európai nemzetközösségbe mint amennyit kapunk, ráadásul önrendelkezésünk is egyre nagyobb csorbát szenved az Unió büntetőszankciói miatt. Sándor Csilla

úgy legyen