Kertész Imre: A magyarok végül mindig elbuknak

A Le Monde könyvajánló mellékletében terjedelmes interjú jelent meg Kertész Imrével a mai magyarországi helyzetről. Az író véleménye szerint Magyarországon semmi sem változott, minden ugyanolyan, mint a Kádár-rendszerben, csak most Orbán „bűvöli el” az országot. A problémák gyökere szerinte oda vezethetők vissza, hogy a magyaroknak kettős – nyugati és keleti – identitásuk van. Ennek oka, hogy az iskolákban már a gyerekek is azt tanulják, hogy a magyarok Ázsiából vándoroltak Európába, ahol felvették a kereszténységet. Ez szerinte ellentmondásos helyzetet teremt, hiszen mások egy keresztény és mások egy törzsi társadalom normái. Szerinte társadalmi értelemben sosem volt demokrácia Magyarországon, csak a politikai berendezkedés tekintetében. Ezirányú fejlődés ugyanis a török hódoltság alatt megszakadt, s ezt a hátrányt sosem tudta leküzdeni a magyar társadalom. Meglátása szerint Magyarország egymás után az oszmán, a Habsburg-, majd a szovjet birodalomhoz tartozott, és megpróbálta annak a tömbnek a játékát játszani, amely magába szívta, és úgy tűnhetett, hogy ebből jól jött ki, de csak látszólag. Szerinte Kádár alatt a legvidámabb barakk címet az eladósodás és az ’56-os forradalom tagadása árán érte el az ország.

A mai rossz irányba való elhajlás is ennek a folyamatnak a része – mutatott rá Kertész. Szerinte Magyarország ma szembefordul Európával a nemzeti érdekek védelme okán, ami azt a látszatot keltheti, hogy az ország visszaszerzi szuverenitását. Az író szerint viszont Magyarország téved, és ez nem új az ország történelmében. Kertész visszaemlékezett egy Németországban élő magyar fiatallal folytatott beszélgetésére, melyben a fiatal egy budapesti egyetemen eltöltött félév után „undorral” beszélt arról, hogy a magyar egyetemisták szélsőjobboldaliak, pedig az egyetemisták mindenhol máshol baloldaliak. Kertész szerint Magyarországon a fiatalság „konformista és fasiszta”, erre pedig nincs magyarázat. Úgy véli, e tekintetben Magyarország egyedi eset Európában, amire szintén nincs magyarázat. Az író szerint a magyarok görcsösen ragaszkodnak végzetükhöz, végül pedig mindig elbuknak, és azt sem tudják miért. Auschwitzi deportálásával kapcsolatban elmondta, hogy Magyarország sosem firtatta miért állt mindig a rossz oldalon és nem nézett szembe a holokauszttal. Kertész Imre szerint a zsidó- és cigánygyűlölet szükséges, primitív víziója a nemzetnek.

Kérdésre elmondta, hogy párhuzamot lehet vonni az 1930-as évek és a mai Magyarország között, hiszen a budapesti metróban olyan szélsőjobboldali plakátok olvashatók, hogy „Sem jobboldali, sem baloldali, hanem keresztény és magyar” – ezek zöld színe pedig pont olyan, mint amit a nyilaskeresztesek használtak egykoron. Kertész Imrét zavarja ez a hangulat, hiszen jobboldali magyar barátai csak titokban tartják vele a kapcsolatot, mert kockázatot jelent számukra. Az író emlékeztetett rá, hogy megoszlottak róla a vélemények akkor is, mikor Nobel díjat kapott: elmondta, hogy ő semmit sem tehet, ellenállását Berlinbe költözésével fejezte ki, és írásaiban ad hangot annak, ám azokkal sem ér semmit, maximum elítélik érte. Felelősséget nem érez, hiszen ő csak egy idős, beteg író, akit a rendszerváltás után beskatulyáztak zsidónak, és nem értékelték soha sem munkásságát. Szerinte a magyarok rá fognak jönni, hogy rossz irányba tartanak, és Orbán el fog bukni, de nem lehet kizárni azt sem, hogy az ország a szélsőséges káoszba süllyed. Ez utóbbi tragédia lenne, de ha az emberek nem találnak önmagukra a politikában, a gazdaság pedig zsákutcában marad, a fenyegetés reális – idézi a francia lapban megjelent interjút a Médianéző. Kertész Imre kijelentette: a cigánykérdés ugyanolyan fontos, mint az antiszemitizmus kérdése, és ha ilyen szisztematikusan kínozzák a cigányokat, el fogják veszteni türelmüket, és erőszakba torkollhatnak az események.

A könyvajánló egy rövid cikke az Európa-szerte erősödő populizmusról szólt, melyben említette Magyarországot is. A lap szerint Budapest utcáin feketébe öltözött milicisták hirdetnek etnikai tisztogatást, s majdnem egy évszázaddal a Versailles-i béke után is Nagy-Magyarországról nosztalgiáznak, és revansról álmodoznak.