Mint hangsúlyozta: a sarkalatos törvényeknek az ellenfelek vádaskodása ellenére nem az a céljuk, hogy egy ideológiát vagy politikai doktrínát körülbástyázzanak, hanem az, hogy közérdekű gondokat, fontos kérdéseket oldjanak meg, mint például a pártfinanszírozás, a kisebbségek védelme, a bíróságok működésének szabályozása, az egyházak pénzügyi státusa. A szerző hozzáteszi: az alaptörvényt elolvasva minden pártatlan megfigyelő egyetértene a kormánnyal abban, hogy melyek azok az ügyek, amelyek ilyen pótlólagos védelmet igényelnek, és melyek azok, amelyeket ki lehet tenni a politikai élet hullámverésének.
Navracsics úgy vélekedett, hogy a valódi kérdés az alaptörvény rendelkezései és a törvényhozás jogköre közötti egyensúly. „Az optimális megoldásra törekszünk, felismerve, hogy az örökölt helyzetben radikális megoldásokra van szükség, ha Magyarország el akarja foglalni megérdemelt helyét Európa demokráciái között. Az új alaptörvény a magyar demokrácia gerinceként fog szolgálni, és a sarkalatos törvények pedig kikerekítik az ország politikai, intézményi és szellemi megújulását” – érvelt Navracsics, kitérve arra is, hogy a magyar kormány világos választóvonalat húz a húsz éven át tartó posztkommunista korszak után.
A kormánynak vagy a parlamenti többségnek egyetlenegy döntése sem mond ellent az emberi szabadságban gyökerező értékeinknek. Mindazok a kísérletek, amelyek a kormány lépéseit és tetteit úgy igyekeznek beállítani, mint amelyek gyengítenék a demokráciát, olyan ideologikus gondolkodást tükröznek, amelyek tisztán politikai célokat szolgálnak. Magyarország közép-európai országként pedig már megtanulta, hogy az ideológiai gondolkodás milyen tragikus következményekkel járhat – írta cikkében Navracsics Tibor.