Demszky szerződése után nyomoz az NNI

"Demszky Gábor volt az SZDSZ vezetésébe beépült, pártja megfigyelésével megbízott "Kakukk" fedőnevű III/III-as ügynök, akiről az 1956-os Intézet közölt adatokat múlt hét csütörtökön. Az Intézet - bár Bárándy György ügyvéd, Nógrádi György biztonsági szakértő, Tőke Péter ügyvéd és számos más besúgó nevét nyilvánosságra hozta - az SZDSZ-t megfigyelő ügynökről mindössze annyit közölt, hogy az illető 1989 októberében a Szabad Demokraták Szövetségének tagja volt." http://m.blog.hu/fr/fricska/image/demszkykakukk.jpg

Elég messzire kerültek a hozzászólások az eredeti témától. Szerintem Demszky csak díszpinty volt az egészben. Nem hiszem, hogy értett volna bármihez is, a stencilgép tekergetésénél megállt a fejlődésben. Nem emlékszem egyetlen, városüzemeltetéshez értő, konkrét nyilatkozatára sem. Mindig általánosságban beszélt. Amikor tojással dobálták, és az ernyők mögött rikácsolt, hogy Budapest 90 %-ban liberális, akkor kellett volna az őt mozgatóknak levenni a sakktábláról. Ha akkor félretolja az ernyőket, kiáll középre, és azt mondja, haver gyere ide elém, ne a háttérből dobálj, és van mersze odamenni a dobálóhoz, megfogni a grabancát, és megkérdezni, mit is akar tulajdonképpen, az egy férfias tett lett volna. Soha nem szerettem, de ezért becsültem volna. Mindezt csak adaléknak írtam. Valószínűleg tényleg nem tehet semmiről, egyszerűen csak ő volt a jól eladható ember. Nem bíztak rá semmit, a maffia dolgozott helyette a háttérben. Ettől persze még elő lehet venni, hiszen a pénz, a jólét, a sztárolás mellett a másik serpenyőben a személyes felelősségnek kéne lenni. Lehet, hogy félnek attól, ijedtében sokat tudna mesélni, ami másokat nagyon kellemetlenül érintene. Nem kívánom neki, de lehet, hogy egy lovasbaleset lesz a megoldás?

“Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a “jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint “keresztény magyar ember”, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert “keresztény, magyar úri ember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem “kereszténymagyar” vagy “úriember”, tartani a markát, s a kereszténymagyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a “jobboldaliság” igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a “jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett “előkelő közhivatalnok”-nak lenni és sérthetetlen, páncélinggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak becses létezése tényét. Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.” (Márai Sándor)

Vegigmegy az ember Budapest utcain, korulnez es aztan megallapitja, hogy a latvany untig eleg ahhoz, hogy Demszky par evig huvosre keruljon.