Kövér: Az új alaptörvény egy jó értelemben vett közhelygyűjtemény

Kövér László Ablonczy Bálint Az alkotmány nyomában című interjúkötetének bemutatóján arról beszélt, hogy már önmagában az az új alaptörvény mellett szól, hogy azt legitim szereplők, a magyar Országgyűlés tagjai alkották meg több mint kétharmados többséggel, ellentétben az 1989-90-es alkotmányozás folyamatával, amely nélkülözte mind a politikai, mind a jogi értelemben vett legitimitást. Szerinte azok, akik nem vállalják az új alaptörvényt, minősíthetik azt konzervatívnak, jobboldalinak vagy polgári értékrendűnek, előbb-utóbb úgyis az derül majd ki róla, hogy „egy jó értelemben vett közhelygyűjtemény”. Szerinte az új alaptörvénnyel talán sikerült megragadni elszaladni látszó utolsó lehetőségeket, és „olyan nyomot hagyni magunk után”, amely bizonyos történelmi távlatból nézve inkább elismerést, mint kritikát vált ki. Elmondta: az új alaptörvény azzal a reménnyel született meg, hogy egy új időszakot nyit.

Szerinte eddig azért nem sikerült lecserélni az „ideiglenes alkotmányt” véglegesre, mert hiányzott a szükséges értékkonszenzus a magyar társadalom sorskérdéseiben. „Most nem azért van új alaptörvényünk, mert hogy egyébként azt gondoljuk, hogy minden körülmények között a régit ki kellett dobni az ablakon (...), hanem azért, mert itt és most megadatott az a történelmi lehetőség, hogy húsz éve eldöntetlen, alapvető értékvitákat az Országgyűlésben eldöntsünk. Mi ezt a felelősséget magunkra vállaltuk” - fogalmazott, hozzátéve, hogy attól önmagában nem lesz értékkonszenzus a politikában, hogy az alaptörvény megfogalmaz bizonyos értékeket. Kövér arról is beszélt, hogy ahogy a jelenlegi alkotmány sem minden baj okozója, úgy az új sem tesz pontot minden vitára. Szerinte ugyanakkor az új alaptörvény egy olyan dokumentum, amelyről ha „lehámlanak” az aktuálpolitikai viták, akkor megmaradnak, kirajzolódnak az abban foglalt az értékek.

A könyvbemutatón a szerző, Ablonczy Bálint újságíró a kötetet - amelyben Szájer Józseffel és Gulyás Gergellyel beszélget - a kíváncsiság történetének nevezte. Elmondta: a könyv nem alkotmánykommentár, célja inkább az, hogy megvilágítsa egy-egy döntés hátterét.