Magyar munka külföldön: Ausztria

A két német ajkú EU tagállam a közép-kelet-európai országok 2004-es csatlakozása óta a legkésőbbi időpontig, a maximálisan engedélyezett hét évig tartotta fenn a munkaerő szabad áramlásának korlátozását. Röviddel a 2011 májusi „határnyitás” előtt vázolta fel az Európai Bizottság az „Európa 2020” stratégiát, melynek egyik célkitűzése a tagállamok foglalkoztatási rátájának az átlagos 71,7 százalékról 75 százalékra növelése. Az osztrák, és a német állam már 2010-ben is 70 felett teljesített, így okkal volt feltételezhető, hogy szívóhatást gyakorol majd szomszédos országai, például az 55,4 százalékos foglalkoztatottságot produkáló Magyarországra is. A bővülő külföldi és belföldi lehetőségeknek, és a gazdasági válság enyhülő hatásainak nyomán azonban az előrejelzések csak 2012-re jósolják a magyar munkanélküliség 11,1 százalékról 10,3 százalékra csökkenését.

Dolgos kezek a határ két oldalán

Eltérő természetesen a megyék helyzete munkaerő-piaci szempontból. Az ország keleti területeihez képest egyértelműen előnyt élveznek az osztrák határhoz közeli régiók. Míg például 2009 és 2010 között Zala megyében továbbra is a foglalkoztatási ráta visszaesése figyelhető meg, addig ez az érték Győr-Moson-Sopron megyében többnyire stagnál, Vas megyében pedig enyhén emelkedik. A két szomszédos országban a termelés, azaz az elsődleges szektor egyre inkább veszít jelentőségéből. A válság az ipart és a kisipart érintette leginkább, 2010-ben azonban éppen ezen a területen következett be érzékelhető javulás. Összességében Ausztria még így is kiváló eredményeket mutat foglalkoztatottság terén.

Már a 2011. május hónapból származó munkaerő-piaci adatok is bizonyítják, hogy az előző évhez képest 2000 fővel többen dolgoznak Burgenlandban, közülük 1500 külföldi, ezen belül pedig 1300 fő magyar állampolgár. Csak 2011 áprilisa és májusa között 520 fővel nőtt az itt dolgozó magyarok létszáma. Ez persze nem feltétlenül jelent új munkahelyeket és új alkalmazottakat - hiszen számolni kell az időközben legalizált álláshelyekkel is – mindenesetre a munkanélküliek száma ez időben némileg csökkent (2011. január-május -6,3 százalék az előző évhez képest), és az AMS-nél bejelentett üres állások száma is 530-cal mérséklődött. Az AMS a Mandinernek Bécs fővárossal kapcsolatban  arról számolt be, hogy míg 2010 szeptemberében 47 magyart tudtak itt elhelyezni, addig egy évvel később ez a szám 60-ra ugrott. Ugyanezen időszakban a Bécsben állásra jelentkező magyarok munkanélküliségi rátája 6,1 százalékról 4,6-ra csökkent.

Osztrák cégek ugyanakkor azt jelezték, hogy nő a közvetlenül náluk munkára jelentkezők aránya is, tehát ez is okozhatja, hogy a Munkaerő-piaci Szolgálatnál csökkennek az üres álláshelyek. Az osztrák szociális minisztérium közlése szerint júniusig 8700 fő érkezett hozzájuk munkavállalási céllal országos szinten, ebből háromezren Magyarországról. Egy októberi forgalommérés alkalmával a hegyeshalmi határon 3,5 ezerrel több autót számoltak az egy évvel korábbi adathoz képest. Az osztrák rendőrség szerint a reggel négy és nyolc óra között átlépő magyarok 90 százaléka dolgozni megy. Nő ugyanakkor a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma, és továbbra is zajlanak dekvalifikációs folyamatok, vagyis a munkavállalót szakképesítéséhez képest alacsonyabb szintű munkakörben alkalmazzák.

Mire vagy jó?

A gazdasági, és ezen keresztül a munkaügyi válság Közép-Európa országaiban egyaránt a fiatalokat és az alacsony végzettségűeket hozta nehéz helyzetbe. Az Expak adatai szerint a nyugat-dunántúli álláskeresők mintegy 29 százalékának legfeljebb általános iskolai végzettsége van, 33 százalékuk szakképző iskolát végzett, csupán 2 százalékuk rendelkezik középfokú végzettséggel és 26 százalékuk bír felsőfokú szakmai végzettséggel. Az álláskeresők 6 százalékának van felsőfokú végzettsége. Amint arról a szlovák-osztrák határok közvetlen közelében fekvő Mosonmagyaróvár munkaügyi központjának munkatársai tájékoztatottak, ma Magyarországon és a határ túloldalán azonosak a hiányszakmák. Szinte folyamatos az igény az egészségügyi dolgozók munkaerejére, de állandó jelleggel tudnak állást kínálni a fémipari szakmák, mechatronika és villamosgépészet, gép-, berendezés- és készülékgyártás, szerszámkészítő- és lakatosszakmák szakembereinek is. Említésre méltóak még a vendéglátás, és a raktározás, szállítás és logisztika munkakörök is. A kirendeltségen elmondták, a magyarországi kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt a határ mentén jellemzően nem egyének, hanem teljes vállalkozások külföldi munkavállalása figyelhető meg.

A 28 éves István lassan három éve részben Ausztriában működteti asztalos vállalkozását, munkájának most már hozzávetőlegesen 65 százaléka kint zajlik. Mivel egy, az osztrák határhoz közeli magyar településen él, számára és alkalmazottai számára nem okoz különösebb gondot az akár napi ingázás. Mint mondja, hiányos nyelvtudása miatt kezdetben sokszor falba ütközött, az, hogy nem tudott szót érteni az ügyfelekkel nagyban megnehezítette a munkájához nélkülözhetetlen kapcsolatépítést. Mint mondja, mára, ha hibásan is, de többnyire ki tudja fejezni magát. „Ausztriában megkövetelik tőlünk a minőségi munkát, a precizitást, és ha nem tetszik nekik az eredmény, elölről kell kezdenünk – mondja, majd hozzáteszi, „mindezért ugyanakkor hajlandóak többet fizetni”.  Magyarországi árszabásáról a vállalkozó azt mondja, „az árakat próbáljuk úgy alakítani, hogy megérje a kuncsaftnak vagy hogy legyen rá pénze”. István a Mandinernek arról is beszámol, most egy kint élő török ismerőse segíti új ausztriai munkákhoz. Megjegyezte, ahhoz, hogy megkapjanak egy projektet, a referenciákon kívül arra is szükség van, hogy a helyi iparosoknál jóval olcsóbban dolgozzanak.

Az Ausztria nyitását megelőző felmérések eredményei szerint legjobb kilátással a középfokú végzettségű álláskeresők rendelkeznek ez évben, az akkor munkaerő-felvételt tervező cégek mintegy 45 százaléka ugyanis most rájuk tart igényt. Az alacsonyabb végzettséget igénylő területeken inkább Magyarország kínál állásokat, míg a magas szintű szakképesítéssel rendelkező munkavállalókat mindkét ország egyaránt körülbelül 20 százalékban keresi.

Kit érdekel?

Amint arról a Profession.hu egy korábbi cikkében beszámol, leginkább a 24-32 éves korúak keresik a határon túli kihívásokat. Közülük a nők aránya mintegy 15 százalékkal haladja meg a férfiakét, ami azonban betudható annak, hogy az ő foglalkoztatottsági adataik minden régióban alacsonyabbak.

A határ környéki magyar munkaügyi központok dolgozói a Mandiner kérdésére válaszolva elmondták: nem érzékelik, hogy a korábbinál több külföldi állás iránt érdeklődő munkanélküli érkezne hozzájuk. Véleményük szerint a fiatalok maguk oldják meg a munkakeresést az internet segítségével; az idősebbek inkább kapcsolati hálójukat használják-e célra. Az ügyfelekkel foglalkozó alkalmazottak megjegyezték: ha mégis érdeklődik valaki, nekik elsősorban az EURES és az ams.at honlapot ajánlják tájékozódásra. Tényleges külföldi állásajánlatokat ritkán tudnak mutatni a magyar informatikai rendszer hiányosságai, a szoros külföldi összeköttetés hiánya miatt.

Akik segítenek

Az ausztriai AMS tájékoztatása szerint 2011. májusában kirendeltségeiken - főleg az eisenstadti, a mattersburgi és a Neusiedl/See-i központokban - nagymértékben nőtt a tájékoztatás és a tanácsadás iránti igény. A tapasztalatok alapján a munkanélküliek részéről elsősorban az alacsony szintű szakképesítéssel és gyengébb német nyelvtudással rendelkezők fordulnak hozzájuk tanácsért, 70-75 százalékban napi ingázók, 10-15 százalékban szegénységben élő tartós munkanélküliek.

Az EURES hálózat magában foglalja az állami foglalkoztatási szolgálatokat, a szakképzéssel foglalkozó intézeteket, a foglalkoztatói és szakszervezeteket, a helyi hatóságokat, a határ menti régiók foglalkoztatási és szakképzési problémáival foglalkozó intézeteket egyaránt. Ez az összetett rendszer jelenleg Európa 13 országát köti össze a nemzetközi munkaáramlást segítve. Az EURES-en belül a Nyugat-Magyarországot Kelet-Ausztriával összekötő Pannonia program közel 2 millió lakosnak, és az előzetes felmérések alapján több, mint tízezer ingázónak nyújt ingyenes segítséget. A Magyarország területén tevékenykedő 30 EURES-tanácsadó májusban háromszor annyi érdeklődőt látott el információkkal, mint egyébként – olvasható az Expak felmérésében -, júniusban viszont már csökkenő tendencia volt tapasztalható. A Mandiner kérdésére Krisztián Ruskó, a program egy tanácsadója elmondta, május óta nemcsak a hiányszakmák teljes állásait kínálják, hanem minden területen lehetőséget biztosítanak, méghozzá akár félállásként is. Hozzátette, bár erre vonatkozó mérési adataik nincsenek, véleménye szerint a programban résztvevők 15-25 százaléka talál munkát rajtuk keresztül, és ez átalgosan egy-két hónapot vesz igénybe.

Az IGR – Jövő a határtérségben projekt szintén a Burgenland és Nyugat-Magyarország közötti határon átnyúló szakszervezeti együttműködés elősegítését tűzte ki célul, és eddig több mint harmincezer ügyfélnek adott választ munka-, szociális-, adójogi, valamint külföldiek foglalkoztatásával kapcsolatos jogi kérdésekre. Az IGR munkatársai már a munkaerő-piaci nyitást megelőzően, 2010. őszén növekvő információigényt tapasztaltak, nemcsak  a határ menti, de a Kelet- és Dél-Magyarországon élő munkavállalók részéről is.

Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB), és 7 ágazati szakszervezete a munkavállalók gazdasági, politikai, szociális és kulturális érdekeit képviseli politikai pártok felett állva, a munkáltatókkal, az állammal és a pártokkal szemben.

Fél lábbal

A 24 éves Krisztina egészségügyi dolgozóként 2011 nyarán döntött úgy, hogy egy munkaközvetítő cég segítségével ausztriai munkahely után néz. „Elsősorban a fizetés motivált; jelenlegi keresetem Ausztriai viszonylatban nem számít jónak, de még így is a magyarországi bérem háromszorosa” – mondja. Krisztina naponta ingázik, ennek költségeit részben munkáltatója állja. „Jó munkakörülményeim vannak, jobbak, mint amilyenek otthon voltak, és úgy érzem, hogy fontos tagja vagyok a csapatnak, a közösség is hamar befogadott” – zárja szavait. Kérdésre azt még elmondja, elsősorban diplomája, felsőfokú nyelvvizsgája, és szakmai gyakorlata segítette hozzá az álláshoz.

Krisztina után társadalombiztosítást is fizet munkáltatója, ehhez való jogát az EU május 1. óta kiemelten kezeli. Az azonos munkaerő-piaci és bérezési feltételeket, a fair gazdasági versenyt, valamint a járulékok befizetését Ausztriában a bér- és szociális dömping  leküzdéséről szóló törvény (LSDB-G) biztosítja. A törvények betartásának helyszíni ellenőrzését az adórendőrség (a korábbi KIAB) végzi, mely szerv belépési, betekintési és kérdezési joggal rendelkezik – szögezi le az Expak júniusi szemináriumának anyaga. A vizsgálat eredményeit a Bécsi Területi Egészségbiztosítónál létrehozott LSDB Kompetencia Központnak továbbítják, szabálysértés esetén pedig a hozzájárulások utólagos kiszámításán túl feljelentést is tesznek az illetékes hatóságnál. Más osztrák források ugyanakkor arról számoltak be, a rendszeres és alapos ellenőrzések még nem kezdődtek meg, bár a jövőben lehet számítani rájuk.

Mi jöhet még?

A tapasztalatok szerint megfelelő nyelvtudás nélkül hiába ácsingózik külföldi munka után a magyar munkavállaló, már az álláskeresésnél, állásinterjúknál komoly akadályokba ütközik. Mindezt az AMS is kiemelte, hozzátették, a nyelvtudás mellett a megfelelő szakképesítés is nélkülözhetetlen. A hazai foglalkoztatottsági adatokból kiderül: a határ menti vidékeken nehezen találni olyat, aki jól beszéli a szomszédos nyelvet és még mindig belföldön dolgozik.

Ez lehet az előszele annak a problémának, amely a magyar munkaerő-piac jelenlegi nehézségeiből fakad, vagyis hogy a piaci nyitás miatt fennáll a szakképesítéssel rendelkező szakemberek elvándorlásának veszélye, a Magyarországon kialakuló szakemberhiány például az egészségügy, a vendéglátás, az IT, valamint a fémipar területén. A jövőben részben a munkaerő-piaci szervezetekre hárul majd a felelősség a krízishelyzetek kivédését illetően a megfelelő munkaerő-gazdálkodás, illetve a munkaerő-piaci igények gyors felmérése révén.  Feltételezhető, hogy hosszú távon a nyugati régiókban az európai uniós folyamatok a munkáltatók részéről is kikényszerítik majd a magyar munkaerő magasabb bérezését, valamint a munka jobb szervezettségét a munkaerő itt-tartása érdekében.

Cikksorozatunk következő részében a Németországban érvényesülni próbáló magyar munkavállalók helyzetét vizsgáljuk meg.