„Erkölcsi minimum” - polgárok az állampolgárságról

„Nagyon helyes, hogy a Fidesz megadja az állampolgárságot, nagyon helyes” – bólogat egy középkorú hölgy a Belvárosban, Kossuth utcai üzletének kirakatában rakosgatva a helyére a különböző napszemüvegeket, táskákat, kalapokat. „Régen ők is magyarok voltak, csak a románok elvették tőlük a földjeiket” – avat be minket a magyar történelem titkaiba, majd megjegyzi, van egy gond a fideszes tervezettel. Egy nagyon nagy gond. „Igazságtalanságnak tartom, hogy nem jár választójog az állampolgárság mellé. Ha már egyszer a Fidesz felvállalta az ügyet, akkor az a minimum, hogy kompromisszumok nélkül viszi azt végig. Igenis legyen választójoguk, ők is magyarok!” 

A Kossuth utca autóforgalmát

és zaját gyorsan megunva a környék csendes mellékutcáiban kérdezősködtünk tovább. Egy idősebb néni állt a Puskin mozi előtt, valószínűleg várt valakire, meg is lepődött, amikor megszólítottuk. Hát még milyen boldog volt, amikor hallotta, hogy kíváncsiak vagyunk a véleményére. „Szerintem nem kell kettős állampolgárság. Nem hiszem, hogy ez a kérdés annyira fontos lenne. Magyarország, Románia és Szlovákia is tagja az Európai Uniónak, bárki mehet bárhová. Innentől kezdve nem értem, miről beszélünk. Ráadásul a Fidesz választójogot nem is akar nekik adni.” 

Egy fiatal húsz év körüli férfi – akit a Mesterházy Ernő által különböző ügyek megbeszéléséhez nagyon kedvelt Gerlóczy Kávéház előtt szólítottunk le – szerint legyen kettős állampolgárság, de az ne legyen kötelező. Mindenki döntse el maga, akar-e magyar állampolgár lenni. Ugyanezt a gyakorlatot követné a választójog esetében is: aki akar szavazni, az kapjon, aki meg ne, az ne kapjon. „Ilyen egyszerű ez” – foglalta össze nézeteit. Egy idősebb férfinak tetszik a Fidesz kettős állampolgárságról szóló javaslata, és nagyon reméli, keményen betartják azt a passzust, miszerint akinek nincs itt állandó lakhelye, az nem szavazhat, és nem lesz ebből trükközés.

Akadt, aki német mintára állampolgári ismereteket számon kérő teszt teljesítéséhez kötné a magyar állampolgárságot. Ez létező gyakorlat egyébként most is: alkotmányosalapismeretek-vizsgának hívják, ennek sikeres letétele pár kivétellel minden honosítását kérő cselekvőképes nagykorú személynek kötelező. A vizsgát mindenki a lakóhelye szerint illetékes közigazgatási hivatalban teheti le, egy vizsgabizottság előtt. Állampolgári ismereteken kívül melegen ajánlott, hogy a magyar állampolgárságért folyamodók képben legyenek a magyar irodalommal, zenével, tudománnyal, képzőművészettel és persze a komplett történelmünkkel: a tételsorban hazánk nyilas és szovjet megszállásától kezdve a Hunyadi Mátyás korabeli Magyarország államszerkezetén keresztül a magyarság eredetéig nagyjából minden. (Németországban egy ennél sokkal egyszerűbb teszttel rendezik le ezt az egészet.)

Összeakadtunk egy vélhetően Jobbik-szimpatizáns

egyetemistával is, aki nagyon szívesen fejtette ki véleményét: „Úgy gondolom, nem elegendő az igazságtalan trianoni döntésre emlékezni. Ha egységes nemzetet szeretnénk, akkor ennek megfelelő eszköze lehet a kettős állampolgárság intézménye. A határon kívül rekedt magyarságot ráadásul 2004-ben az anyaországiak köpték szembe, így egyfajta erkölcsi minimum lenne feléjük ennek bevezetése” – mondta. Amennyiben a Fidesz és a Jobbik javaslatait vizsgáljuk, ő mindenképpen Vona Gáborékat favorizálja, vagyis a határon túli magyaroknak is adna szavazati jogot, hogy az országos listára való voksoláson keresztül érvényesítsék érdekeiket. 

Találkoztunk egy történészhallgatóval is a Rákóczi út felé sétálva, aki szerint pont a lényegről nem beszélnek a pártok a kettős állampolgárság vitájában. Hogy mi a lényeg? „Csak arról van szó, hogy lesz, de hogy ez miért jó, és kinek, az nem teljesen világos” – magyarázza. „Felőlem egyébként legyen magyar állampolgársága is a határon túliaknak, nem vagyok én semmi népi-nemzeti összefogás elrontója, ebbe úgysincs sok beleszólásunk, ha elfogadjuk, hogy Isten vezeti a történelmet.” Ha már itt tartottunk, Trianonról is megkérdeztem a történészhallgatót, aki erre elkezdett a készülő Trianon-törvényről beszélni, melyet Kövér László és Semjén Zsolt jegyez: „Vannak dolgok, amik kitárgyalatlanok és mélyen beleivódtak a társadalomba. De ez a cucc, ez nevetséges az elején lévő istenezés miatt. Máris várom, hogy Semjén lekapja a keresztény-katolikus mókusálarcot, és egy vigyorgó Jan Slota kerüljön elő.”