A Mazsihisz jóvátételt érez

Bocsanat, de a kettos allampolgarsag a zsido embereknek is jar, es tokmindegy hol elnek. Nehogy mar most meg elkezdjenek azon cirkuszolni, hogy Izraelbol ne jojjenek haza.(Akar szavazni is). Ha magyarnak erzik magukat (vallasukat es szarmazasukat termeszetesen megtartva) es be is illeszkednek - vagyis meg ha azert is jonnek, mert Izraelben mar nem erzik jol magukat - akkor mi a problema? A tobbi pedig - az esetlegesen nem tetszo es elonytelen uzletkotesek - ketton all, de leginkabb a magyar allamon..Szoval nyugi.

Az Antant előtt két megoldás lehetősége állt: a) A magyar "történelmi" uralkodóosztályt támogatja, hogy az esetleg némi korrekcióval tovább folytassa évszázadokon keresztül folytatott politikáját b) Az elszakadni kívánó nemzetiségeket támogatja megcsonkítva a "történelmi" Magyarországot (azaz Trianon) Az Antant fő problémája azonban Szovjet-Oroszország volt. Meg kellett állítania a bolsevik forradalom továbbterjedését, "egészségügyi korridort" kellett Európa és Szovjet-Oroszország közé építeni. Északon ez egyszerű volt. Az orosz elnyomás alól frissen felszabadult Pilsudsky vezette Lengyelország élesen konfrontálódott Szovjet-Oroszországgal (ebben jelentős szerepe volt a Sztálin által elcseszett "lengyel-kampánynak"), így a lengyel-szovjet határ az "egészségügyi korridor" megbízható szakasza volt. Délen más volt a helyzet. Bár a csehszlovák légiónak óriási szerepe volt Kolcsak admirális szibériai hadjáratában, ám még Kolcsak veresége előtt a szovjet kormány szabad elvonulást ígért a csehszlovákoknak, akik ezt elfogadták és miután a szovjet kormány ígéretét maradéktalanul betartotta, a hazaérkező csehek és szlovákok inkább barátságos, mint ellenséges módon viszonyultak a szovjetekhez - ebben a cseheket és szlovákokat egymáshoz is közelítő pánszláv eszme is közrejátszott. Az sem mellékes, hogy a Kolcsakot szétverő, a csehszlovákokat "hazatessékelő" távolkeleti Vöröshadsereg soraiban hozzávetőlegesen a csehszlovák légió létszámával azonos nagyságú magyar hadifogoly kontingens harcolt. A hagyományosan ortodox románok és a még hagyományosabban oroszbarát szerbek szintén hajlottak arra, hogy a háborúból kilépő oroszokban ne a bolsevik ellenséget, hanem az ortodox, pravoszláv testvért lássák. Az Antant tehát az "egészségügyi korridor" miatt a b) megoldást részesítette előnyben az a) megoldással szemben - úgy gondolva, hogy amennyiben ők nem támogatják az érintett nemzetiségek elszakadási törekvéseit, akkor azok a "pravoszláv orosz testvérekhez" fognak fordulni, ha viszont kielégítik a kívánságaikat, akkor az 1849 óta hagyományosan oroszellenes magyarok részéről kisebb lesz a veszély, hogy az oroszokhoz fognak fordulni. Ezt az álláspontot látszik igazolni a Károlyi kormányhoz intézett rendkívül arrogáns Vix-jegyzék. A Tanácsköztársaság éppen azt tette, amire az Antant nem számított - megpróbált Szovjet-Oroszországhoz fordulni. Sajnos az ottani frontok helyzete teljesen kizárta egy hatékony segítség lehetőségét. De a kísérlet lehetővé tette Horthyéknak, hogy elterjesszék a mítoszt - Trianon a Tanácsköztársaság miatti büntetés. Természetesen ez - a fentiek tükrében - hazugság volt. Igazándiból a II. Világháború mutatta meg, hogy tulajdonképpen az Antant, a maga módján, helyesen számolt. Szlovákia, Magyarország és Románia nem területi igények miatt (Romániának volt némi területi igénye - Beszarábia -, de nem ez volt a fő motívum) léptek be a Szovjetunió elleni háborúba, hanem Trianon miatt, Szlovákia és Románia Trianon Hitler általi megerősítése miatt, Magyarország Trianon Hitler általi revíziója miatt.

Kár, hogy ilyen mély vagyok történelemből... Ez pont olyan duma, mint amikor a 17 zsidó vörös kormánybiztos után, Horthy pesti bevonulását követően, 1919 novemberében a Pesti Izr. Hitközség újsághirdetésként kiszerkesztett nyilatkozatban "nagyon elhatárolódott" a kommüntől és kifejezte mély összetartozását a Nagymagyar Nemzettel.... Férgek ezek.

Megjegyzem, az állampolgársági törvény fontos gesztus az idegen hatalmak követelésére jogfosztott népi németeknek is. Valószínűleg nem sokan élnek majd vele, de helyénvaló, hogy nyitva hagyjuk azt a kaput, amin a hazájából elűzött sváb visszatérhet földjére.