Konok szerint nem őt fogták perbe, hanem azokat, „akik nem hajlandók hallgatni Izrael népirtó háborújáról és az általa okozott humanitárius katasztrófáról”.
Ma már tudjuk, hogy a nagy szavak csak üres kampányígéretek voltak Magyar részéről. A Tisza miniszterelnöke ugyan eleinte próbált „keménykedni” Ficóval, ám néhány hete Gödöllőn már úgy mosolyogtak egymásra, hogy a Benes-dekrétumok ügye szóba sem került a megbeszéléseken.