Ma húsz éve dőlt el, hogy nem lesz elnöki köztársaság Magyarország.
2009. november 26. 09:59
p
0
0
0
Mentés
Az 1989-es őszi népszavazás és kampány volt az új magyar demokrácia első voksolásos erőpróbája. A népszavazást az ellenzéki kerekasztal négy pártja, a Fidesz, az FKGP, az MSZDP és az SZDSZ kezdeményezte. Az első kérdés a rendszerváltás utáni helyzet tisztázását szolgálta, majd a pártállami diktatúra lebontását segíteni hivatott három kérdés következett.
A szavazólapon az alábbi kérdéseket kellett megválaszolni:
Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről? Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy kezelésében lévő vagyonról? Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
Az utolsó három kérdésről az Országgyűlés 1989 őszén döntött, így azok a népszavazásra elveszítették gyakorlati jelentőségüket. A négy igen győzelmével végződő népszavazással pedig meghiúsult az 1990. január 7-ére tervezett közvetlen államfő-választás. Arról, hogy a köztársasági elnököt a parlament válassza, vagy közvetlenül válasszák-e meg, egy másik népszavazáson döntöttek, amit 1990. július 29-ére írtak ki, az azonban az alacsony részvétel miatt érvénytelen lett.
II. András királyunk kiváltságlevele az Aranybulla és a Szent Korona együttes jelentőségéhez mérhető a szászok tudatában, mondja el a Tringli István történész a Mandinernek.
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.