Eddig nem igazán került béketerv az asztalra az orosz-ukrán háború ügyében, amelynek egyik akadálya, hogy nincs konszenzus az ügyben, miért következett be a konfliktus. Az időpont, amelyet a NATO választott, további térnyerésre nem volt alkalmas. Mandiner Harctér Robert C. Castellel és Bendarzsevszkij Antonnal. Összefoglaló,
„Nincs sok béketerv” – kezdte a beszélgetést Bendarzsevszkij Anton, amellyel az orosz-ukrán háború békéjének esélyét feszegette és hozzátette, hogy az összes nemzetközi biztonságpolitikai konferencián és fórumon továbbra is inkább eszkalációs lépésekről esik szó. Úgy értékeli, annyira távol állnak egymástól jelenleg az álláspontok Ukrajna és Oroszország között, hogy a különböző nemzetközi aktorok sem látják annak lehetőségét, hogy rövidtávon békekötéssel lehetne befejezni a háborút. Rámutatott, hogy Kína és Ukrajna részéről is előkerültek béketervek, de ezek valójában cselekvési tervek és kinyilatkoztatások. Robert C. Castel emlékeztetett:
a háború a probléma megoldásának egy formája,”
viszont arról nincs megegyezés, valójában mi vezetett a konfliktushoz, és szerinte ameddig erre nincsen válasz, addig a békéről sem lehet beszélni. A biztonságpolitikai szakértő szerint nincs értelme a tárgyalásos úton való rendezésnek addig, amíg a két fél álláspontja össze nem ér egy ponton.
A háború miértjéről és a Nyugat felelősségéről
Itt elsősorban orosz birodalmi ambíciókról van szó”
– értékelt Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója -„Oroszország megpróbálja visszaszerezni azt a hatalmi teret, amely korábban jellemezte a térséget.” Úgy véli, hogy a Szovjetunió összeomlása után elvesztette nagyhatalmi státuszát, pénzügyi válság következett, a 2000-es években Vlagyimir Putyin orosz elnök hatalomra kerülésével megindult egyfajta politikai-gazdasági, valamint katonai erősödés, amelyet a 2010-es években Grúzia ellen indított háborújával jelzett. Robert C. Castel szerint
„a Nyugat részéről ugyanilyen erőszakos terjeszkedés zajlott le Kelet felé.”
Castel arra hívta fel a figyelmet, hogy teljesen fölöslegesen terjeszkedett a Nyugat keleti irányba, kerül konfliktusba Oroszországgal, mivel az oroszok jövője nem tűnik fényesnek demográfiai és gazdasági hanyatlásuk miatt sem.
Nem gondolom azt, hogy el lehetett volna kerülni a háborút”
– mutatott rá Bendarzsevszkij Anton, mivel szerinte bele volt programozva az egész térségbe, hogy itt összetűzésre kerül sor. Éppen ezért is volt fontos lépés a NATO részéről a Balti-államok felvétele a szövetségbe, mivel most nem érezhetnék magukat biztonságban az érintett országok. Robert C. Castel szerint Ukrajna felvételének időpontja a NATO-ba későn érkezett, akkor lett volna ideje ennek a lépésnek, amikor még Oroszország erőviszonyokban gyengébb volt, a jelenlegi állapotok szerint rossz az időzítés. Szerinte
az Egyesült Államok egy ország „bőrét” viszi vásárra hatalmi terjeszkedésének érdekében, amellyel valójában nem vállal kockázatot.
A kultúrák fennmaradásáról
Oroszország elcsúszott Kelet felé, sokkal ázsiaibb lett, demográfiailag és gondolkodás szempontjából is”
– mondta el Robert C. Castel azzal kapcsolatban, hogy hová tartozik inkább Oroszország: Európához vagy egy külön eurázsiai identitás. Bendarzsevszkij Anton rávilágított, évszázadok óta jellemző az orosz közbeszédben, hogy vannak a nyugatos és az eurázsianizmus (szlavofil) gondolkodók. Szerinte Putyin birodalmi elképzelésében a „Kijevi Rusz volt a bölcső, Oroszország onnan ered”, pánszláv többségű birodalmi projektben gondolkodik, ahol a különböző szláv népek „nagytestvéreként” élnek. Elmondta, hogy
Putyin eurázsiai birodalomban gondolkodik, és nem egy európai birodalomról álmodik.
Robert C. Castel kifejtette, főleg a 19. századi nyugati kultúrában volt jellemző, hogy a nyugati felsőbbrendűséget a harctereken láttuk, ahol mindig a nyugati fegyverek győzedelmeskedtek különböző harcokban az ázsiai vagy az afrikai kultúrákkal szemben. Szerinte ezeken a területeken, mint pl. Egyiptom, Japán vagy a Közel-Kelet, úgy próbáltak adaptálni katonai és civilizációs reformokat, hogy közben a helyi spirituális és társadalmi hagyományokat megőrizzék, ugyanakkor a helyi elit számára vonzók voltak a Nyugat szellemi vívmányai, mint például a képviseleti demokrácia és a felvilágosodás. Jelenleg úgy látja, nem lehet eladni már a woke eszméjét az ázsiai vagy afrikai területeken, amelyre az orosz propaganda remekül rá is épít kidomborítva azt, hogy milyen szélsőséges eszmék uralkodnak a nyugati világban. Bendarzsevszkij Anton úgy gondolja, hogy
a Nyugaton megjelenő szélsőségesen liberális trendek csak rövid időt foglalnak el a történelmünkben.
Meglátása szerint „egy bizonyos fejlettséget elért társadalomban olyan kérdésekkel kezdenek el foglalkozni az emberek, amelyek nem feltétlenül segítik elő társadalom további fejlődését.” Robert C. Castel a beszélgetés zárásában utalt a nyugati civilizáció jövőjére:
„ha civilizációs szoftverünket sikerül megőriznünk, akkor van remény.”
A teljes beszélgetés megtekinthető itt:
Mire készül Donald Trump az utolsó két és fél évben? Mi lesz a republikánusokkal egy poszt-Trump korszakban? S miért nem értik az amerikaiak Trump külpolitikáját? Ezekre a kérdésekre keresztük a választ Robert Preuhs amerikai politológussal.
Zelenszkij szorult helyzetétől az európai gazdaság válságán át egészen a globális titkosszolgálati játszmákig vesszük górcső alá a világpolitika legforróbb pontjait.
Többek között az is kiderült, hogy maradnak-e a védett üzemanyagárak.
Az ukrán elnök elárulta, hol támadtak leginkább az oroszok.
Nagyon rossz előjel a Kárpátalját ért dróntámadás.
A háború kitörése óta ez a legnagyobb támadás a térségben.
Hozzátette, hogy középtávon az egész kormányhivatali rendszert átalakítják, aminek jelentős újítása lesz.
A Semmelweis-egyetem rektora nem tartja kizártnak, hogy ősszel az Erasmus is visszatérjen.
Kapcsolódó cikkek a Háború Ukrajnában aktában.
A kijevi katonai vezetés rendkívül magabiztos.
Lesz mit elhárítani, ha az oroszok bevetik az új rakétájukat.
Egy biztos, Oroszországban komoly tárgyalópartnerként tekintenek a volt magyar miniszterelnökre.
