Miként rendeződnek át a szövetségi viszonyok a váratlan megállapodás hatására a Közel-Keleten? Miért nem lett sikeres az Irán elszigetelésére irányuló amerikai, és miért igen az integrálást célzó kínai stratégia? Az iráni-szaúdi megállapodás körülményeit elemeztük műsorunkban.
***
„Egy globális hatalmat az definiál, hogy hogyan képes egy távol eső régióban rendet teremteni. Ez egy alternatívája annak, amit az Egyesült Államok elképzel a térségben, de úgy tűnik, hogy sikeres” – fogalmazott a Közel-Kelet-szakértő annak kapcsán, hogy Kína március elején elérte, hogy a Közel-Kelet két rivális hatalma, a síita Irán és a szunnita Szaúd-Arábia hét év után újra felvegyék a diplomáciai kapcsolatot egymással.
Kína az Egyesült Államokkal szemben egy olyan külső szereplő, amely hajlandó és képes volt szóba állni Iránnal és Szaúd-Arábiával. A Donald Trump vezette Amerika közel-keleti víziójának központi eleme ugyanis Irán marginalizálása, a „maximális nyomásgyakorlás” volt, és Joe Biden sem tudott újabb atomalkut kötni Teheránnal, így Amerika és Irán között nem jöhetett létre párbeszéd.
Az amerikai vízió az volt, hogy Izrael és a mérsékelt arab országok részvételével egy szövetségi rendszert hoznak létre a régióban, a szövetség létrehozásának indítéka pedig egyre kevésbé gazdasági volt, mert az Egyesült Államok egyre kevésbé függ a közel-keleti energiahordozóktól; ezzel szemben Peking olyan szövetségi rendszerben gondolkodik, amelyben integrálja a térség államait, ennek első számú oka pedig az, hogy a kínai gazdaság ráutalt a régió kőolaj-utánpótlására.
A kiegyezés esélyét javította, hogy a jelenlegi világpolitikai folyamatokban nagy a kockázata az eszkalációnak, így abban sem Irán, sem Szaúd-Arábia nem érdekelt; „Irán azt a lehetőséget kereste, hogy ismét legitim szereplő legyen a közel-keleti térségben”, míg Szaúd-Arábia regionális pozícióját jelentősen erősítette ez a deal: egyszerre képes tárgyalni Iránnal és Izraellel.
Milyen érdekei vannak Kínának a Közel-Keleten? Mi lehet a szaúdi-iráni kiegyezés közvetlen haszna?
A műsor vendége: Csicsmann László Közel-Kelet-szakértő, a Széchenyi István Egyetem docense.
--
A beszélgetést itt nézheti meg:
--
Az adást az alábbi linken hallgathatja meg:
--
Az MCC Magyar–Német Intézetének igazgatója szerint a fiaskó ugyan nem Friedrich Merz személyes veresége, de Németországnak a jövőben minden nemzetközi érdekérvényesítő helyért sokkal keményebben meg kell majd harcolnia.
„Amikor cappuccinót rendelünk, a kávéért kérjük, nem a habért. Sok minden ebből csak hab volt.”
Ukrajna szerint a szankciók alatt álló teherhajó éveken át része volt egy vitatott exporthálózatnak.
Az amerikai képviselőház elfogadta az Ukrajnának nyújtott katonai segély és az Oroszország elleni szankciók újabb részét, ami újabb, mindkét pártot érintő csapást mért Donald Trump elnök külpolitikájára – írja a Politico.
Egyre több befolyásos moszkvai szereplő vonja kétségbe a konfliktus eredeti céljait.
A kontinensre már elutazhat az ázsiai küldöttség, ám végleges megoldás még nincs.
A „queerek” sem maradnak műsor nélkül.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya elmondta, mi nem tetszett neki a mérkőzésen.
