Idézik Eliot azon gondolatát, miszerint az európai emberhez csak a keresztény társadalom lehet méltó. Ugyanő óvott ugyanakkor attól, hogy bármely államrendet azonosítsunk az egyházzal, a vallással, hiszen akkor az időlegest akarnánk azonosítani az örök érvényűvel. Mint fogalmazott, bármilyen alkotmányos rend alkalmas lehet, amely visszatükrözi a kereszténység alapelveit. Szerinte egy keresztény kormány megtehet olyat, ami nem következik direkt módon a krisztusi tanításból, de semmilyen körülmények között nem indokolhatja cselekedeteit olyan elvekkel, amelyek nem keresztények.
Mint mondja, a politika nem lehet semleges, mert az mindig értékek közötti választás is.
A politikában nem mondhatunk le Istenről – érvel Eliot –, mert akkor végül Hitlert vagy Sztálint fogjuk imádni.