Lesz-e háború a szomszédban? (videó)

Kelet-Európa, a Balkán, a Baltikum, a Közel-Kelet, Afrika egy nagy játszótér. Mindig mozgásban van. Mindig van valami változás a térképen. Valami mocskos kis háború. Délszláv válság, Koszovó, Bosznia, Ukrajna, Iszlám Állam, most is ott van a Magyar Honvédség Irakban, Maliban. "Erkölcsi kötelességből". Szóval miről beszélünk? Állandóan háború van a szomszédban. A közvetlen szomszédban vagy másutt. A világ egy nagy falu. Ha nem keressük a háborút, mert nincs semmi keresnivalónk egyik vagy másik háborúban, akkor az a háború - csak idő kérdése - jó eséllyel megtalál minket. Szövetségeseink sosem voltak restek Világháborút kirobbantani s beáldozni Európát a Prepozsinszkij-Nyemrakasszarovszk régió vagy a Nyem-Nyamnyam völgy falvainak szabadságáért.

Reflexiók keleti szomszédunk krízisére Mindenekelőtt, részletesebb előzményként hivatkozok egy korábbi #tldr kommentemre (itt: https://azonnali.hu/cikk/20220124_az-amerikaiak-egyre-inkabb-tartanak-az-orosz-invaziotol-ukrajnaban#comment-5705534189 ). Miként akkor is érzékeltettem, meglehtősen pesszimistán látom a helyzetet, mely mind egyértelműbben háború felé tart, már Oroszországon és környékén is túltekintve, s a jelenlegi szerencsétlenkedő diplomáciai huzavona egyedül annak elszabadulása időpontját befolyásolhatja (illetve prognosztizálhatja a közfigyelem számára). Fontosnak vélem hangsúlyozni: véleményem szerint Putyin nem érdekelt Ukrajna totális lerohanásában (és hasonló okból kizárható orosz nukleáris tömegpusztító fegyverek bevetése is). Ehelyett a keleti "szakadár bábállamok" hivatalos annektálását sejtem következő lépésnek (kiegészülve egy mind hosszabb határszakaszon szórványosan manifesztálódó, az eddigi intenzitásnak megfelelő "hibrid hadviseléssel"). Ám az igazi kérdés/határvonal nem az, szándékozik-e teljes Ukrajnát megszállni Putyin (a válaszom határozott nem), hanem az, képes és kész-e tágabb környezetben is kiterjeszteni a háborút (a lengyelek, baltiak felé - akár a fehéroroszok révén, kezdetben kvázi "proxy háborúként"), már globális összecsapásokat előrevetítve. Meggyőződésem, hogy a Kreml főcselgáncsozó cselvetője észlelte a csapdát, melyet az Ukrajnába csalogatással állítottak számára (egy megnyerhetetlen háborúban buktatva meg önkényét), viszont a további expanzió számára (despotizmusa legitimálására) létkérdés, melyben program és tévhiedelem végzetszerűen összekapcsolódnak. A fentebb hivatkozott hozzászólásom megállapításaira alapozva, már azokon továbblendülve szeretnék néhány elgondolkodtató szemponttal hozzájárulni a helyzet objektív, jövőt kutató fejtegetéséhez. Hiszen az aktuális képtől elszakadva, szélesebb perspektíváért elemelkedve, jóval informatívabb, a jelenünk talányait is felfedő észrevételekre tehetünk szert. - Ez tulajdonképpen nem egyedül az ukránok krízise, Ukrajna tekinthető a térség állatorvosi lovának. - Az aktuális ukrán helyzet kapcsán a hazai és világmédia eddig mintha félretudósított volna (mintha nem ugyanazon meccset néznénk). - Nem vonatkoztathatunk el azon környezettől sem, melyben ezen dramaturgia játszódik: a modern birodalomkeletkezések korát éljük, melyben Európa szétszakadásával(!), egymás ellenpólusaiként jön létre egy "transzatlanti" és egy "eurázsiai" hatalmi tömb (a kínai nehézségeket annak feldarabolásával abszolváló, lehetséges harmadik birodalmi pólus formálódásával egyidejűleg - kommentem itt: https://mandiner.hu/cikk/20210414_az_amerikai_hirszerzes_kinat_tartja_a_legnagyobb_ellensegenek? ), s emiatt az EU illetve NATO vélt szerepe is újraértékelendő (mára rég meghaladottá váltak). - Tehát itteniként azon NATO/EU megváltásban reménykedni, melyeket épp mi szabotáltunk, gáncsoltunk, lehetetlenítettünk el értéktelen kacatokért, dőreség. - A fent említettek logikus folyományaként térségünk, azon belül a revízionizmusába belefeledkezett fasiszta Magyarország szerepének újrakonfigurálása tapasztalható (szemmel láthatóan rég feledni remélt, többszörösen bukott narratívára), melyet világhatalmi törekvések holmi eldobható fogyóeszközként hasznosítanak. - A társadalmunk ábrándos vágyakozásait alaptalanul tüzelő hitegetetéssel szemben "nagyjaink" (rezsim és kokárdás kamuellenzéke, általában címeres celebritásaink és a magasztos "elitünk") tévútra vezetve az országot bizonygatja váltig (felelőtlenül mindent beáldozva) a maga igazát. - S eközben egy újfent szétváló-távolodó keleti és nyugati Európa közt, a "senki földjén" kötünk ki a zagyva "kompországosdinkkal" (csupasz picsával az eget köpködve). - A NATO (és EU) szerepe leáldozóban, tekinthetjük akár úgy is: a "nyugatiak" ekként szabadulnak meg tőlünk, zagyvafejjel értetlenkedő gáncsoskodóktól (vagy fordított nézőpontból, a delejes szabaccságarczosságunkkal ekként szabadítjuk meg saját magunktól őket = pürrhoszi diadal). - Ám ez utóbbiban végképp nem lelünk majd sok köszönetet, hisz ezáltal épp térségünk kínálkozik fel azon terepnek, melyen "birodalmak" vívhatják meg egymásközti proxy-háborúikat ("periféria" - Orwell: 1984), általános pusztulást és kilátástalanságot eredményezve NÁLUNK! - Hisz racionálisan feltételezhető, hogy szemben akár a múlt évszázad világháborúival, térségünk esetében inkább a még korábbi megpróbáltatások mintájára, egy totális széthullás (káosz és hanyatlás) jósolható. Ide futott ki a melldöngető "nagymagyarizmus"... Zárásképp szeretnék egy évszázados eseményt feleleveníteni, melynek tanulságairól (dacára a hirtelen gerjedt méltatásnak) elfeledkezünk (ha egyáltalán képesek is lennénk átfogóbb, mélyrehatóbb konzekvenciák megalkotására). Az első világháború lezárultával a világkommunizmus győzeleméért véres polgárháborút vívó Szovjetunió 1920-ban lerohanta a frissen felszabadult Lengyelországot, ám Varsónál súlyos fiaskót szenvedve visszavonulni kényszerült - hogy aztán szűk két évtized múlva visszatérjen. Bár "nem illik" szóba hozni, de azon sorsdöntő varsói csatában a lengyelek vesztésre álltak, s tulajdonképpen a szerencsének és a szovjet sereg vezetési-taktikai hibáinak köszönhették a csodás megmenekülést. Ám az ekkor szükségszerű, létfontosságú önkritikát elnyomta a kivetkőzött melldöngetés ... mígnem hamarost megérkezett a kiigazítás. Valami hasonlót érzek napjaink történései mögött: nem vesszük észre, mert nem akarjuk észrevenni a civilizációs, társasalmi fejlődés sürgető kényszerét, s ekként önmagunk kínáljuk fel saját magunkat a könyörtelenül közelgő végzetnek. Pedig bátrabban és eltökéltebben előbbre is nézhettünk volna. Bármiként is alakuljon a mostani vívódás, a kudarcunk borítékolható, s gyökerei a fentebb észrevételezett, szűk látókörű, öncélúan kapzsi és ezért korlátolt visszásságokban rejlenek. #nekunkmohacskell

"Lesz-e háború a szomszédban? " Lesz. A büdös gyilkos nyugati nácik, és a terrorista USA ki fogja robbantani! Ismerjük mire képesek a náci férgek, és a terrorista USA! Életelemük a gyilkoslás, a fertő a mocsok a szenny! A magyar hazaáruló ballibes csürhe a támogatójuk. Éppen olyan mocskos vér folyik az ereikben. Abba döglenének bele, ha béke lenne. Mint ahogyan fuldokolnak amióta M.o. szabad. El is követnek mindent, hogy a szovjetek után egy gyilkos náci Hitler Birodalomba dobják az országot. Mocskos aljas csőcselék! Éppen a gyilkos nyugati náci csürhe nem akadályozza meg az amerikai terroristákat, hanem még támogatják őket! Kussssssssssssssss az amerikai terroristáknak Európától!

Láttam a francia felvételeket, amelyeket a Korzika közelében járó Vaszilij Tatiscsev orosz felderítő hajóról készítettek. A franciák azonosításra szólították fel a hajt, a válasz: Hajózási biztonsági tevékenységet folytatunk nemzetközi vizeken." Február első napjaiban orosz tengeri hadgyakorlat kezdődik Ciprustól keltre, a szíriai Tartus bevonásával. Most érkeznek orosz hadihajók a Baltikumból, az Óceánról, a Földközi-tengerről. Február első felében kezdődik ugyanebben a térségben a NATO Neptune Strike nevezetű hadgyakorlata, amelyen többek között amerikai-francia-olasz repülőgép hordozók is részt vesznek. Lesz háború, vagy sem? Jogos a kérdés, s kinek az érdekét szolgálja? A mandiner jobban figyelemmel kísérhetné az aktualitásokat.