Economist-főszerk Bannonnak: Orbán rasszista

„Tényleg meg szeretném érteni a világlátását, a populista nacionalizmust” – mondja az Economist főszerkesztője, Zanny Minton Beddoes Steve Bannonnak, majd ez nagyon nem sikerül neki. Donald Trump volt stratégáját az Economist Open Future fesztiválján kérdezték szeptember 15-én. Nem sokkal korábban, a tiltakozások hatására a New Yorker magazin mondta le Bannon meghívását a saját rendezvényére. 

Miért ellenzi a bevándorlást, ha egyszer ő maga is ír-német eredetű? – szól az első kérdés. Bannon megpróbálja kifejteni, hogy egy rossz szabadkereskedelmi megállapodás és az illegális bevándorlás ugyanannak az éremnek a két oldala, amelyek következtében alacsonyak a munkások fizetései.

A Bannont kérdező főszerkesztő többször megpróbálja félbeszakítani Steve Bannont és leszögezi: ő egyáltalán nem ért ezzel egyet, mert a bevándorlás Amerikában több munkahelyeket és magasabb béreket hozott magával. A legális migráció visszaszorításával pedig a prosperitás fog csökkenni.

Bannon leszögezi: érdemek alapján megválogatott bevándorlásra van szükség. A gazdasági nacionalizmus – ami igazából pusztán csak némi protekcionizmust jelent –

és állampolgárként bánik az állampolgárokkal. 

Beddoes határozottan rákérdez még egyszer, a biztonság kedvéért: tényleg nem érdekli Bannont az emberek nemzetisége és vallása? Csak mert szerinte Bannon számos követője igenis különbséget tesz emberek között ez alapján, s idézi Orbán Viktort is, miszerint ő nem akarja, hogy Magyarország sokszínű ország legyen.

Az Economist főszerkesztője szerint Salvini és Orbán rasszisták. Bannon úgy reagál: nem erről van szó, ezek az emberek nem etnonacionalisták. Felteszi a kérdést: elítéli-e Bannon Salvinit és Orbánt? „Nem ítélem el őket” – mondja Bannon, mivel szerinte mindkét politikus épp megmenti az országát.

Zanny Minton Beddoes bele-beleszól Bannon mondanivalójába, például hogy

mire Bannon hangsúlyozza, hogy sem Salvini, sem Orbán nem rasszista, és őt is meg Salviniékat is kétharmados többség támogatja. 

Nem gondolja, hogy a tűzzel játszik? – hangzik el a következő kérdés, és Bannon nyilván nem gondolja. Szerinte az Economist fétisként tiszteli a világháború utáni liberális világrendet. Az economistos erre kijelenti, hogy Bannon olyannak tűnik, mint aki összejátszik a „szélsőjobboldali rasszistákkal”, mire Bannon újra megerősíti, hogy akiket támogat, Orbán avagy Salvini, azok szerinte csak az országuk szuverenitását szeretnék megerősíteni. 

Bannon kitér Beddoesnek az Economist jubileumi számába írt esszéjére, ami ugyan tízezer szóból áll – de e szavak közé nem fértek be a következők: „szuverenitás, terror, terrorizmus, dzsihád, bűnözés, védelem, kereskedelmi deficit, jövedelmi egyenlőtlenség, radikális iszlám”. Bannon szerint ez a cikk el van szakadva a valóságtól. 

Zanny Minton Beddoes kijelenti, tisztában van vele, Bannon mit gondol, és hogy nagyon máshogy gondolkodik, mint ő. Bannon próbálja kifejteni válaszait az előző kérdésekre, de a kérdező, úgy látszik, nem annyira érdekelt a válaszokban, folytonosan megakasztja interjúalanyát. 

„A szabadpiac az új fétis” – sikerül átadnia az üzenetet aztán Bannonnak, erre a kérdező hölgy ellenkezik, majd Bannonnak sikerül Kínáról beszélnie, ami szerinte totalitárius rezsim – ebben az Economist-főszerkesztő is egyetért. Bannon szerint ezért kell Kínából visszavinni a termelést az USA-ba, a nyugati világba.

Zanny Minton Beddoes szerint  nincs egy árva közgazdász sem, aki osztaná Steve Bannon vámpolitikai véleményét, majd hosszas közgazdaságtani vita következik a vámról: Bannon szerint a dolgozókat védik a magas vámokkal. Bannon szerint kérdezője csak a vámokról beszél, miközben az ügy sokkal bonyolultabb. 

– mondja Bannon, hozzátéve, hogy ezért szavaztak Trumpra az emberek. Zanny Minton Beddoes szerint Bannon nem a munkásokat védi, csak azt hiszi, hogy a munkásokat védi. 

Bannon szerint Kína kereskedelmi háborúban áll Amerikával, és ezt nem érti meg a vitapartnere, aki azt hiszi, a szabadkereskedelem majd mindent megold.

Az Economist főszerkesztője aztán újra visszatér a populizmusra, Lengyelországot és Magyarországot emlegetve. Szerinte minden populista kormány rombolja az intézményeket és visszaél a hatalommal. Bannon úgy látja, különbséget kell tenni Amerika és Európa között, utóbbiban az államnak mindig is nagyobb szerepe volt.

Jön az éghajlatváltozás és a párizsi megállapodásból való kilépés kérdése, hogy miként bánik egy globális problémával egy nacionalista. Bannon azt válaszolja: a párizsi egyezmény nem működött a gyakorlatban, mert szabad utat adott Kínának a szennyezésre; de ha lesz egyezmény, ami működik, ahhoz Trump szívesen csatlakozik. 

Steve Bannon kifejti: a 21. század legnagyobb fenyegetése nem a klímaváltozás lesz, hanem egyrészt a totalitárius, világhatalomra törő Kína, másrészt az automatizácó, a robotizáció, a genetikai módosítások. Ez lesz az új század és az emberiség eddigi legnagyobb kihívása, ezzel kellene foglalkozni. A dolgozóknak újra ellenőrzésük alá kell venniük a folyamatokat.

Bannon aztán megjegyzi: sokat olvassa az Economistot, mert jó információforrás,

A vitázók végül a szexuális erőszak ellen szerveződő Time's Up mozgalomról beszélnek, ami Bannon szerint a francia forradalomhoz hasonló társadalomátalakítást akar csinálni. Egyébként lánya amerikai katonatiszt, és ezért tudja, hogyan kell erős, határozott nőket nevelni.

A vita innentől a közönségből érkező kérdésekre tér át.

Douglas Murray a Spectatoron úgy jellemezte Zanny Minton Beddoest, hogy szerinte nem hagyhatta szóhoz jutni Bannont, mert ha engedi, akkor kétségbe vonják újságírói kvalitásait és azzal fogják gyanúsítani, hogy engedte terjedni a rasszista fasizmust. Természetesen a később következő Milliband munkáspárti vezér nyugodtan beszélhetett, neki nem járt ilyen kemény bánásmód. Murray hozzáteszi: az Economist munkatársa láthatóan semmit nem értett meg abból, mi folyik körülötte, nem is hajlandó megérteni, csak a saját álláspontját ismételgeti.