– Az egész vidéki Angliában sikerült áttörnünk. Délen bevettük Dovert és Cornwallt, és előretörtünk London környékére. Északon miénk lett Birmingham, Yorkshire és a fél iparvidék. Keleten is mi győztünk Norfolkban, Suffolkban és Essexben.
– Majd a skótok meg a londoniak ellenszavazatával minden rendben lesz.
– Boris... Skócia... Skócia és London az EU-ban maradna, de... de a mi kampányunk győzött. Kilépünk az EU-ból.
– A következők a teremben maradnak: Grayling, Farage, Gove és Smith. Ez egy parancs volt! A hősies elbukásunk volt a parancs! Mégis mit gondoltok, mihez kezdjünk most, hogy nyertünk? Teljesen hülyét csinálunk most magunkból! A kampányguruk hazudtak nekem! Még a UKIP-os félnótások is! Az egész kompánia egy fogalmatlan, értetlen bagázs!
– Nem beszélhetünk így a harcostársainkról...
– Annyit sem értetek, mint a brüsszeli aktakukacok!!
– Boris, de hát arról volt szó, hogy győzzünk!
– Hát mihez kezdhet önmagában a brit nép? Semmi nem működne az idegenek nélkül! Mihez kezdenénk a lengyel generálkivitelezők nélkül? A magyar orvosok meg ápolók nélkül? Ki rakja majd elénk a pubban a kést meg a villát? Éveken keresztül szőttem a terveimet! Mindent bedobtam, hogy népszerű legyek! Kívülről hajtogatni, hogy nem tetszik a rendszer... most meg itt hagyja rám az egész kuplerájt Cameron! Nem erről volt szó. Egyedül maradok Európában. Egészen egyedül. Lelepleznek minket. A City-nek innen jön a lejtmenet. A bevándorlók így is, úgy is maradnak. Skócia meg viszi az olajat és az atomot. Szét fog esni az országunk. Hát mivel fogok majd a Királynő elé állni?!
– Ne sírj, kislány, már petícióznak az eredmény megváltoztatásáért.
– A parancsaimat nem értették meg. Ilyen körülmények között, Isten óvja az országot... Vége. Nagy-Britannia szétesik. De ha azt hiszitek, hogy elviszem én a balhét, akkor nagyot tévedtek. Inkább visszamegyek firkásznak. Csináljatok, amit akartok.