Ilyenkor társítunk valami képet magunkhoz – mondja Váncsa István –, mint horgász, vagy májbeteg, esetleg kommunista. Sőt eszébe juthat az is, hogy néger, vagy piréz, de nem ez tölti ki a napját az embereknek, hogy milyen nemzetiségűek, hanem az, hogy nap közben mivel foglalkoznak, orvoslással, apasággal. A nemzetiségi lét csak belénk van nevelve, és kevésbé tudunk vele mit kezdeni. Sajnos, néha ez az identitás fikció, néha túl nagy konfliktusokat generál. És mikor ezek a konfliktusok tettlegességig fajulnak, akkor megcáfolódik az, hogy az emberben szeretet lakik, és hogy megvan a magához való esze, hiszen egy fiktív tényező miatt, nem szabadna embereknek meghalnia – zárja gondolatait az író az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség kampányának videójában.