Így értékelt évet Orbán Viktor

(Bemásolt írás) Szájkarate mesterfokon – avagy hogyan kell úgy beszélni egy órán át, hogy semmit se mondjunk. 2012. február 8. 06:46:49 Orbán Viktor évértékelője Legalábbis ez a hallgatóban fölmerülő érzés Orbán Viktor 2012-és úgymond 'évértékelő' beszédjét hallgatva. A beszéd Fidesz által készült kivonatát honlapunkon ITT lehet elolvasni és ott az ugyancsak a Fidesz által készített videót megnézni és meghallgatni . Kezdjük mindjárt a felütéssel. Íme: „Rácáfoltunk korábbi gyengeségeinkre, legyőztük a kishitűségünket, félretoltuk a hazánkat romlásba sodró erőket, és létrehoztuk Magyarország történetének egyik legnagyobb összefogását - jelentette ki Orbán Viktor tizennegyedik évértékelő beszédében kedden, a Millenárison. A miniszterelnök szólt arról is, hogy a kormánynak három bajt kellett orvosolni: az adósságcsapdát, a munka elveszett becsületét és a tartalékok hiányát. Képgalériánk megtekinthető itt.” Az első mondat mindent elmond és mégis semmit. „Legyőztük kishitűségünket”? Mikor és hol? Valahogy nem vettük észre. „Félretoltuk a hazánkat romlásba sodró erőket”? Mikor és hol? Az EU intrikái mögött álló erőket? Sorost és bandáját? Clintonnét? A hazai ballib megmondókat és külhonba árulkodni rohangálókat? Bartust? Hellert? Kertészt? Konrádot? Lendvait? A volt III/III-asokat? Kiket és mikor? Merthogy bárkit is innen félretoltak volna, bizony innen nem nagyon látszik. Folytassuk magával a beszéddel. Röviden összefoglalva, ill egyes fontosabbnak vélt részeket kiragadva a következőkről hallhattunk: „nem olcsó szenvelgésre vágyunk, csak arra, hogy az emberek néha jelezzék; értik, hogy értük folyik a küzdelem, tudják, hogy a harang értük szól”. Sajna nem érezhették, mert általában csak a süket duma hangzik el, hatalmas ígéretek, de a cselekvés roppant sovány. Csökken a társadalom létminimum környékén és alatta élő munkát végzőinek az életminősége, fokozódik a kiszolgáltatottsága, miközben a a kormány a középosztályról regél – de az alsót nyomja bele a mocsárba, lassan a halálba. A felső osztály úgy látszik, nekik tabu. Aztán Európával foglalkozik toposzokat sorolgatva. „Devecser és Kolontár mutatta föl a jövőnk szempontjából meghatározó igazságokat”. - még pedig azért, mert „mert kétségbevonhatatlan bizonyítékát adták annak, hogy nincs helyzet, amiből az ember ne tudna sikerrel talpra állni, nincs olyan mélypont, ahonnan ne lehetne új életet építeni” Igen, Devecser és Kolontár – és a MAL. Megmutatta a felsőbb 'osztály' mérhetetlen kapzsiságát, felelőtlenségét – és hozzá a kormányzat tehetetlenségét. Még ebben a nyilvánvalóan kirívó esetben sem sikerült az uralkodó politikai elitnek a felelősségre vonásig vinni az ügyet. Fogja-e? Képes-e rá? Vagy a felelősök itt is védelmet élveznek, mint annyi más, az ország vagyonát szétlopkodó esetében? Az elszámoltatás és ennek eredményekénti felelősségre vonás volt a Fidesz választási 'programjának' egyetlen konkrét ígérete – és ez sem áll sehol sem. Csak a szájkarate folytatódik – ahogy ment az ellenzéki 8 év során is, folyamatosan. Szavak – de tettek nélkül. Még ezt is hallhattuk: „..ilyenkor jusson eszünkbe a régi igazság: félni csak a félelemtől kell, ha legyőztük saját félelmünket, szabad az út. Köszönjük Devecser, köszönjük, Kolontár!” Szabad az út? Ha egy Cohn-Bendit korlátozhatja, ha egy Barroso útját állhatja, ha egy akárki onnan félretolhatja, akkor hol itt a szabad út? Sehol. Az előző kormányzat 'teljesítményét értékelve' ezt hallottuk az olasz luxushajó katasztrófájához illesztve: „most pedig a szárazföldről, külföldi üzlettársaik szoknyája mellől handabandázva, tücsköt-bogarat szórnak azokra, akik maradtak, és próbálják menteni a menthetőt”. És ez igaz. Mint ahogy ez is: „A szocialisták visszanyomtak bennünket az adósságketrecbe" De tegyük hozzá, mindezt az EU vezérkara mögött álló pénzügyérek legnagyobb örömére, mert az EU ún. 'európai értékei' valami ilyesmit körvonalaznak: „...az eladósodás és a munkaellenes gazdasági rendszer magával hozta Magyarország harmadik problémáját: a hónapról hónapra élést, a családi tartalékok teljes hiányát. A brutális és értelmetlen megszorító csomagok, az igazi munka helyetti evickélés, a devizahitelek, a gazdaság leállása elapasztotta a cégek és a háztartások tartalékait...”. Igaz, csakhogy ez nem 2011 kizárólagossága volt és a kormányzat 2011-ben sem tudott ez ellen hatékonyan lépni, cselekedni, de még értelmes tervet sem kidolgozni. Szájkarate azonban ennek érdekében is bőven volt! Így megmentjük az adósságcsapdában lévőket, úgy nem engedjük elvenni a fedelet a fejük fölül – miközben a csapdába kerültek alig tizedének nyújtottak valamiféle megoldást. Nem a nyomor szintjén élőknek, természetesen, merthogy a Fidesz alapelve – és ezt is 2011-ben mondták ki nem is egyszer – ”hogy akinek semmije sincs az annyit is ér”. Ezt Orbán, persze, a beszédében nem említette meg, viszont a törvénykezéseikből egyértelműen kiviláglott: hisznek benne! És akkor most érünk el az egyetlen konkrét választási ígérethez: „Az alapos elszámoltatás a legkevesebb, amit elvárhatnak tőlünk” Igen, a választók ezt nagyon is elvárták, elvárják a Fidesztől, viszont éppen ebben csakis a kudarcok sorozata látható. Gyurcsány felelősségre vonása? Ugyan már! Bajnai felelősségre vonása? Még mit nem! Sokkal inkább az röppen fel, hogy a háttérhatalom szakértői kormány élére várattatja őt – és aztán majd ők valóban felelősségre is vonják mindazokat, akik az ő kormányzásuk alatti lopásokra, csalásokra, értelmetlen emberhalálokra felhívták a figyelmet. Szóba kerültek a magánnyugdíjpénztárak, a 4-es metró és még sok minden, amihez a 2011-es politikának, magyar életnek nem sok köze volt, mindamellett, hogy ezek 'áldásait' megszenvedte: fizethetett, mint egy katonatiszt, sőt, megemelt kamatokkal, merthogy a kockázat megnőtt, ezért a hatalmasok további felárral sarcoltak. Még csak remény se legyen a kilábalásra! A beszéd összefoglalójában olvashattuk, hogy: „A miniszterelnök elmondása szerint ma már Európában is új szelek fújnak, ami tegnap még elképzelhetetlennek tűnt, mára elfogadottá és bevetté vált. Példaként az Európai Központi Bank új elnökének radikálisan új monetáris politikáját említette.” Ám ennek a magyar lakosság, aki a Fidesznek erőteljes kormányzási felhatalmazást adott, mit sem érez. Orbán aztán kijelentette: „Magyarország új alapokon áll”. Hm. Szétrombolt alapokon? Három milliót meghaladó koldussal? Megélhetési bűnözőknek kiszolgáltatott öregekkel? Összeomló egészségüggyel? Beszűkülő oktatási színvonallal? Külföldön megélhetést kereső tömegekkel? 1956 legnagyobb vesztesége az a 200 ezer feletti magyar ember volt, aki külföldön keresett megélhetést és vitte magával szakmáját, felkészültségét, erős jellemét, magabiztos énjét. És ma? Nem egyszerre vonul ki hazánk szellemi krémje, hanem fokozatosan – de hányadik százezer hagyja el már az országot? „A mi vágyainkban nincs semmi rendkívüli: egy erős, független, szabad országot akarunk, amely biztonságos életet nyújt nekünk. Tisztességes munka, biztos megélhetés, érdem szerinti előrejutás, család és otthon, amelyből a gyerekek elindulhatnak önálló életükbe, és méltó időskor; a legtöbben erre vágyunk”. Melyek az új alapok? Idézek: „Az új alapok esetében elsőként a munka értelmére kell gondolnunk – fejtette ki a kormányfő, hiszen – mint mondta – senkitől sem várható el, hogy tisztességgel dolgozzon, ha úgy érzi, nincs értelme a munkájának, vagy mások hasznára dolgozik. Ezért fordultunk szembe az adósrabszolgasággal.” Itt aztán az eladósodottságot említi meg, és masszívan megfeledkezik arról, hogy az orvosok külföldre vonulásának nem az eladósodás a közvetlen oka, hanem hogy a munkájuk megbecsülése a béka popója alatt van. De az országot elhagyó képzett munkaerő sem az eladósodottság miatt keresi kint a megélhetését, hanem azért, mert itthon még kölcsönök fölvételével sem képes emberi minőségű életet megteremteni – és aztán nyögni a terheket. Képtelenség. Orbán erről hallgatott. A munka értelme itt miben áll? Amikor egy multinál dolgozó asszony a túlmunkák mellett is éhen halt, mert nem volt akkora jövedelme, hogy elemi emberi szükségleteit ki tudta volna elégíteni. A következő megállapítás a politikusi beszéd kategóriába tartozik, azaz a hazugság legfelső fokát jelenti: „A kormányfő megemlítette, sikerült jelentősen csökkenteni az államadósságot is. Ez nagyon fontos, hiszen ha az adósság növekedését nem fékezte volna meg a kormány, ma hazánk ott tartana, ahol Görögország: végleg elvesztette volna függetlenségét, döntésképtelenné vált volna, és a népakarat helyett a hitelezők uralkodnának felettünk – mutatott rá.” Aztán az egykulcsos adót a középosztály érdekének említi – ami valóban az, hiszen ezzel pl. a pártpolitikusok sokat nyertek, pl. az országgyűlési képviselők akár havi 70 ezret is – ugyanakkor a nyomor szinten élő munkavégzők meg veszítettek. Az igaz, hogy a legfelsőbb jövedelmi kategóriába tartozók kikerülik a jövedelemadó fizetést – pl. Murdoch Ausztráliában büszkén mondta, az évben 1 AUD adót fizetett, mert ugye, a jóváírások, költségek, stb.... hogy ne folytassam, meg remek jogászok. Ez igaz. Mégis, a középosztály eme kedvezményét a nyomor szinten dolgozók fizetik meg. Pedig az elemi léthez szükséges javak fogyasztását nagyon nem illik jövedelemadóval terhelni, hiszen az ÁFÁval azt megfizetik a fogyasztók. Éppen ezért van a nulla kulcs a létminimumot jelentő jövedelmekre. Azt adóztatni a neoliberális szemlélet követeli meg. Ez lenne a Fideszé? Ennek a híve Orbán is? Elképzelhető. Kiváncsian buktam a következő címszóra és vártam a tartalmát: „Magyarország történetének egyik legnagyobb összefogása” Mit kaptunk? Amit a felütésben is olvashattunk. „A miniszterelnök úgy fogalmazott, 2010-ben hatalmas vállalkozásba kezdtek, hogy „megépítsünk egy erős Magyarországot”. Tudtuk, hogy nem sétagaloppra indulunk – szögezte le ezzel összefüggésben. Rácáfoltunk korábbi gyengeségeinkre, legyőztük a kishitűségünket, félretoltuk a hazánkat romlásba sodró erőket, és létrehoztuk Magyarország történetének egyik legnagyobb összefogását – jelentette ki Orbán Viktor.” Most csak arra lennék kíváncsi, hogy mi is volt az a bizonyos összefogás? Hol és miben nyilvánult meg? Nem derül ki az összefoglalóból. Viszont amit a szocialisták szerepéről ír az ország eladósodásával kapcsolatosan, az igaz, csakhogy az azt követő következtetése az álom kategóriába tartozik. Ez olvasható: „Ha úgy állnánk, mint 2002-ben, akkor nem lenne más dolgunk, mint azon vitatkozni, hogy hány légitársaságot hozzunk létre, hány új kórházat vagy gyárat építsünk, és mennyivel emeljük a nyugdíjakat meg az egészségügyi dolgozók fizetését”. Még akkor is, ha a hozzá fűzött magyarázat teljességgel elfogadható: „az eladósodás és a munkaellenes gazdasági rendszer magával hozta Magyarország harmadik problémáját: a hónapról hónapra élést, a családi tartalékok teljes hiányát. A brutális és értelmetlen megszorító csomagok, az igazi munka helyetti evickélés, a devizahitelek, a gazdaság leállása elapasztotta a cégek és a háztartások tartalékait”. Csakhogy mióta ők kormányoznak, ez nem javult észrevehető módon. Sőt, az alatt a 8 év alatt, amíg ellenzékként tépték a szájukat, nem készültek fel ennek kezelésére. Választási programjukból ez teljesen hiányzott, legfeljebb álomszerű vágyakat fogalmaztak meg, de azok eléréséhez való programot nem. Most is csak a súlyos ítélet olvasható, de, hogy a helyzet miként gyógyítható, mit szándékoznak tenni annak érdekében, hogy ez ne maradjon fenn, az üres szólamoktól eltekintve nem sokat tudunk meg. Olvashatunk a nyugdíjpénztárak, a 4-es metró káros voltáról, a horribilis kifizetetlen számlákról, melyek igazak, csak megint semmit sem arról, hogy mit óhajtanának tenni a javulás érdekében. Aztán meglepő módon erről értesülünk, hogy: „mindenkivel hajlandó együttműködni, aki segíti, és egy erős Magyarországért akar küzdeni. A legkeményebben harcolni fogok minden olyan politikával és törekvéssel szemben, ami vissza akarja hozni azt a rendszert és azokat a módszereket, amelyek legyengítették és válságba sodorták az országot”. Mindenkivel, hajlandó együttműködni, aki segíti és egy erős Magyarországért akar küzdeni? Hm. A Jobbik ennek számtalan alkalommal tanújelét adta, a Fidesz minden egyes javaslatukat lesöpörte és állandóan fasisztázza őket. Együtt akarna velük Orbán működni? Aligha. Két pofonnal intézné el őket. Aztán már szeretném látni azokat az új szeleket, melyek Európában fújnak, ami mára már elfogadottá, bevetté vált a régivel szemben. Csak nem arra a rohamra gondol, amit Coh-Bendit és ballib kórusa folytatott éppen ellene, a magyarok megalázása érdekében? A „Magyarország új alapokon áll” című fejezet külön elemzést érdemelne. A vágyak megfogalmazása rendben lenne: „A mi vágyainkban nincs semmi rendkívüli: egy erős, független, szabad országot akarunk, amely biztonságos életet nyújt nekünk. Tisztességes munka, biztos megélhetés, érdem szerinti előrejutás, család és otthon, amelyből a gyerekek elindulhatnak önálló életükbe, és méltó időskor; a legtöbben erre vágyunk”. Igen, ez minden épeszű ember vágya Magyar-honban. A folytatással sincs semmi gond: „ma az a tétje a küzdelmünknek, hogy ezt a középosztálybeli életet hogyan tudjuk biztonságba helyezni azok számára, akik már eljutottak erre a szintre, és hogyan tudjuk elérhetővé tenni a nehéz helyzetben lévő családok számára.” A kérdés megint a hogyan? Hogyan tudnák elérni a lecsúszottak számára a cél elérését? Nem kapunk rá választ. Csak az üres szólamot, hogy: „Abban a nagy munkában, amit 2010 májusában elkezdtünk, most egy mérföldkőhöz érkeztünk. Vállalkozásunk első szakasza lezárult, Magyarország új alapokon áll. Ezeket az alapokat már senki sem ütheti ki vagy szedheti fel”. Hol vannak ezek az alapok? Az új alkotmányban? A ballibet esetleg a hatalomból kizáró törvényekben? Lehet. De elég ennyi? Attól még Mariska néni feje fölül elárverezi a bank a házát, attól még a KKV-knek nem lesz pénzalapjuk a foglalkoztatás fokozására. Attól még a nyugati és közel-keleti hiénák kivásárolják a magyar ember alól a lakást, a földet, a vizet, még talán a levegőt is, aztán 'isten áldjon', menjen oda, ahol befogadják, ha nem akar a rabszolgájuk lenni és teljesíteni, amit elvárnak tőle. Megdöbbenve olvastam a következő kijelentést: „A kormányfő megemlítette, sikerült jelentősen csökkenteni az államadósságot is.” Itt akár abba is hagyhatnám az elemzést, mert ez már a politikusi beszéd legfelsőbb foka. A kérdés: ezt maga is elhiszi? Vagy csak a hallgatóságot hülyíti ezzel a gondolattal? Nagyon is elképzelhető ez utóbbi. A következő fejezet ehhez logikusan kapcsolódik: „A középosztály védelme az arányos, egykulcsos jövedelemadóval valósítható meg”. Magyarázatképp ez olvasható: „a mai arányos rendszerben, aki többet vállal, többet tejesít, annak több is marad, így van értelme többet és jobban dolgozni”. Ezt tessék szépen elmagyarázni a középosztályi létre vágyó multik alkalmazásában robotoló embereknek, akiket még túlórára is kényszerítenek és úgy sem kapják meg azt a jövedelmet, amivel emberi módon élhetnének. Merthogy ezek után jogos a kérdés: kik tartoznak Orbán kedvenc középosztályába? Azok, akiknek a havi tiszta jövedelme az egykulcsos adóval havi százezerrel nőtt meg? Többel, mint amennyi a minimálbér, amiből viszont adózni kell? Az a százhatvanezer család, aki élni tudott az előtörlesztés lehetőségével? A népesség 5%-ról lenne szó? De adóztassuk meg a minimális bért, vegyünk el azoktól, akiknek a jövedelme eddig annyi volt, hogy még éppen meg tudtak reggelizni, de esetleg vacsorára már nem tellett. Merthogy nem középosztálybeliek és a felsőbb osztálybeliek amúgy is kibújnak az adózási kötelezettségük alól? Ami egyébként igaz. Így alakul a végső igazság: „A végén mindig a középosztállyal fizettetik meg a terheket, ezért a középosztály védelme az arányos, egykulcsos jövedelemadóval valósítható meg” Amit most úgy módosíthatunk, hogy a II. Orbán kormány pedig a létminimumon, vagy az alatt élőkkel fizetteti azt meg. Az 5% biztonságát, a 35-40%-kkal. Így valahogy nagyon hihetetlennek látszik a következő mondat: „A mi politikánk túlnyúlik a középosztály érdekkörén, és kísérletet tesz arra, hogy egyesítsük a középosztály és a leszakadó rétegek érdekeit”. Erre ugye, a START munkaprogram lesz alkalmas, ahol a 28 ezer Ft-os segély helyett a delikvens 46 ezerért dolgozhat látástól vakulásig, valahol az ország távoli pontján, ahol éppen szükség lenne az olcsó munkaerőre. De a melldöngetés itt is dobhártyát repesztő: „Felhívta a figyelmet arra, hogy a Start-munka mellett a képzetlen és felnőtt munkanélküliek esetében az elmaradt iskolai és szakmai oktatást is pótolja a program. Ha ez sikerül, akkor a rendszerváltás óta eltelt 22 év legnagyobb erkölcsi tettét vittük véghez”. Az oktatási politikát illetően megint szándékról olvashatunk: „Nem épületeket és falakat, hanem diákokat és tehetségeket akarunk finanszírozni”. A hazai oktatás manapság már nem feltétlenül képez felkészített munkaerőket – ez igaz. Az is, hogy fölösleges arra kényszeríteni az iskolásokat, hogy akaratuk ellenére 16. életévük után is ott szorongjanak a padban és tanulás ürügyén védekezésre tanítsák fiatalabb osztálytársaikat, azaz bevezessék a nyers életvalóságba. A magasabb szintű képzésről viszont kissé más is olvasható: „Mindenki becsapva érezhette magát: a diák, a tanítást fizető szülő, és a leendő munkaadó, aki azt hitte, hogy felkészült munkaerőhöz jutott. Eközben a közösség pénzén kitanult tehetséges, frissen végzett szakemberek ezrei vették az irányt nyugatnak”. Ezen csodálkozni kell? Amikor a magyarországi bérek a megélhetéshez is kevesek. Megtapasztaltam: korgó gyomorral ugyan lehet verseket faragni, de műszaki alkotást kiötölni már nem. Lehet cincogni a hegedűn, de gyógyítani már nem. Lehet hordón szónokolni, de fegyelmezetlen diákokat tanítani, nevelni már nem. És folytatható a sorozat. Fontos fejezethez értünk: „Munka, család, felelős gondolkodás”. Szép gondolat. Jön is statisztikával, hogy egy-két-három gyermekes családok nettó keresete ennyivel, meg annyival nőtt. Csakhogy ez nem igaz a multiknál foglalkoztatottakra, nem igaz a nem középosztálybeliekre nézve. És ők vannak bizony többen. Most itt ne legyünk tekintettel a segélyen élők tömegére, mert átlag keresetről van szó és nem pénzbeli juttatásról. Sikerként könyveli el, hogy 40 év munka után a nők nyugdíjba mehetnek és ezt nemzetközi tárgyalásokon is meg fogja védeni. Csakhogy manapság melyik nőnek adatik meg a 40 évi munka lehetősége? Egyáltalán melyik éli meg az egészségügy oly tragikus lerobbantása és a külföldre átigazoló orvosok tömege folyományaként? Hatalmas eredmény! Biztatás az idősek számára! „Magyarország új alapjának a munka és a családok mellett harmadik támasza a felelősség, a felelős gondolkodás melletti elkötelezettség”. Jaj de szép igazság! Magam minden szempontból ennek vagyok a híve. Ugye, Orbán úr, a politikus elit ebben majd élen jár? Majd, mert ez ideig ennek nem nagyon vehettük észre a leghalványabb jelét sem. Különösen, mert el is ismeri: „az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a hivatalnokok és az állami cégek vezetőinek bérezésében még nem uralkodik ésszerű, méltányos rend.” De hát miért is lenne? A Fidesz vezérkarának nem egy tagja fogalmazott már valahogy emígyen: „akinek semmije sincs, az annyit is ér”. Felelősség? A nincstelen feleljen az idiotizmusért? A nincstelen feleljen, ha a bankok átverik? A nincstelen feleljen azért is, ha éhen hal? Az új alkotmányt a Fidesz lóhalálában dobta össze. Hatalmas konzultációk hatására ugyan kimaradt belőle, hogy a kiskorú gyermekek után is legyen szavazati jog – mert ugye, a demokrácia lényege, hogy szavazhatunk és akár az idióta is odateheti valaki neve mellé az X-t, és jó, ha el tudja olvasni a nevet, akit támogat. Orbán kijelentette, hogy „Minden lehetséges eszközt fel fogunk használni arra, hogy megvédjük az új alkotmányt”. Helyes. Védje meg, ha erről van szó: „ A régi alkotmány nem volt képes arra, hogy megvédje az ország vagyonát, nem védte meg a versenyt, ezért a magyar gazdaságot monopóliumok és kartellek uralták. Nem védte meg a természeti élővilágunkat, ezért a profit-hajsza lepusztította a környezetünket, és nem védte meg a polgári szabadságot sem, helyette karhatalmi önkényt és félkatonai csoportokat hozott a nyakunkra – sorolta. Az új alkotmány mindezt jól orvosolja, ezért minden lehetséges eszközt fel fogunk használni arra, hogy megvédjük”. Hát valahogy nem ez olvasható ki az alkotmányból. Nem védi sem a termőföldet, sem az ország vízkészletét, sem a természeti erőforrásokat. Nem védi, mert az az EU rendjét sérti. De a következő kijelentés sem bukik ki az új alkotmány szövegéből: "A vezetők felelőssége, hogy mindenkor kiálljanak a magyar érdekekért itthon és külföldön. De ezt józan ésszel, és okosan kell tenni. Törekednünk kell a megegyezésre, törekednünk kell a viták békés rendezésére mindenkivel, aki Magyarország megújulását támogatja, vagy legalábbis elfogadja" De a politikai paletta értékítélete ez után következett is: „a kormánytól balra állók a teljes önfeladást pártolják, a tőle jobbra állók pedig semmiben nem hajlandók megegyezni, ezért nem is vehetők komolyan”. Nem hallani a videón, hogy a mondat elhangzása után volt-e valami hatalmas csattanás, ahogy a szóbuborék szétpattant, vagy sem. A Fidesztől jobbra állók semmiben sem hajlandók megegyezni, ezt bizonyítja, hogy a parlamenti vitákban az általuk előterjesztett javaslatokat a kétharmad ha tehette még csak napirendre sem vette, vagy ha igen, masszívan lesöpörte. Ebből az sejlik, hogy a 'megegyezés' szó számukra azt jelenti, hogy a megegyezésre felszólított örömkönnyek mellett tapsol a Fidesz javaslatnak, törvénynek, intézkedésnek és még véletlenül sem nyitja ki a száját kritikusan. Végén elhangzott egy épkézláb gondolat is: „Itt az ideje, hogy ne a dolgok után kullogjunk!” Igen, itt az ideje, hogy valamit cselekedjenek is, ne csak szóvirágba burkolódzva folytassák az immár évtizedes szájkarate mutatványaikat. Vágyak, célok, mások kritikája bőven elhangzott a beszédben. De tettekre utalás, szándék, megoldási mód nem. Összefoglalva megállapíthatjuk: nem okozott csalódást az évértékelő. Orbán tulajdonképpen nem értékelte az elmúlt évet, helyette fényesre szidolozta a kormányzó koalíció politikáját, szándékait, hallgatott a hibákról, a rossz megoldásokról, semmit sem ígért – de azt majd maradéktalanul végre is hajtja. Cser Ferenc

Iskolába zavarja a lógós képzetleneket, akik eddig segélyen éltek. Ez miért fáj a hőbörgőknek?

Jó volt az évértékelés. A lényeg teljesen világos, megegyezik azzal, amit ígért, és amire voksolt a lakosság 67,5%-a. Így kell ezt csinálni.

Egy biztos: nagy benyalás a tőkének. Az összes többi bizonytalan vágyálmok és a szokásos demagógia. Egyszerűen lapos volt. Viktor sajnos álomvilágban él. A felnőtt cigányok szombatonként iskolába...na ez mindent vitt. Általában szoktam szeretni Viktor beszédeit, pedig nem vagyok fideszes, de ez nem jött át. A leggyengébb volt az összes évértékelő közül.