„Azt érezzük, hogy ők nem akarnak egy fokkal tovább lépni”

Mindaz, ami esélyegyenlőség meg felzárkóztatás címen itt évtizedek óta folyik, az cinikus szemfényvesztés. Köze sem sok van a tényleges esélyekhez. Tüneti, okozatokra és nem okokra alapozott programok, elgondolások. Szerintem éppen ezért fokozatosan csak ront a leszakadók helyzetén.

A legtöbb antiszociális környezetben felnövekvő gyermek életében nem látott rendes otthont, nem látott normális takarékos életvitelt, fogalma sincsen arról, hogy miért él, vagy miért tanuljon, dolgozzon. Legjobb esetben is önmagában a tanulásban vélné felfedezni az életmódváltás lehetőségét, a tisztességes élet esélyét, holott az csupán egy nélkülözhetetlen, de korántsem elegendő feltétel lenne. Nincsen előttük követhető minta. Ahonnan azt megtanulhatnák, oda az orra hegyét sem engedik bedugni. A polgári családi életbe. Bizony, én is félnék beengedni...

Nagyon kevesen tanulnak tovabb, azok nem akarnak visszamenni. Zero valtozas.

Akiket azonban mindenképpen villanyoszlopon lógva kellene viszont látni: http://index.hu/belfold/2011/09/04/allami_tamogatasokat_is_megcsapolnak_az_uzsorasok/