Veczán Zoltánnak azt ajánlom, minél többet olvassa Bánffy Miklóst. Nem fogja megbánni.
„Summa summárum, a szöveg kétségkívül az igazságot mutatja be.” Így ír Veczán Zoltán munkatársuk Trianon-esszémnek szentelt július 2-i, hosszú-hosszú írásában, de
mégis olyan állításokat tulajdonít nekem tendenciózus módon, amelyeket nem írtam le, s nem is sugalltam,
pl. hogy az elcsatolt területeken túli magyarok jól jártak a döntéssel – majd a le nem írt megállapításokat cáfolja, végül pedig arra a következtetésre jut, hogy írásommal sikerült „alátámasztanom ugyanazokat az áporodott Trianon-mítoszokat, vagy legalábbis azok elsőségét, amelyek a Kádár-korszakot uralták”. [Hatos Pál írását IDE kattintva olvashatja – a szerk.]
Ezt is ajánljuk a témában
Trianon és a maximális országcsonkítás elkerülhetetlen, a revízió lehetetlen délibáb, és mindezt meg is érdemelte a magyar elit, amely bűnös – furcsa ilyesmit 2024-ben elismert történésztől olvasni egy elvileg konzervatív lapban. Veczán Zoltán írása.
Nem, kedves Veczán Zoltán. Amit leírtam, az kétségkívül fájdalmas tükör – például a baloldal számára is, amelynek képviselői ugyanolyan imperialisták voltak, mint a jobboldaliak.
Esszém célja az volt, hogy a közös nemzeti emlékezetből hiányzó, ámde történelmünk megértéséhez (így a jelen és a jövő alakításához) igenis fontos részleteket érzékeltessek,
akkor is, ha azok fájó ballépésekkel szembesítik a nemzeti önismeretet. Ám számomra véletlenül sem a Kádár-korszak nemzeti történelmünket elfojtó történetírása a vezérfonal – hogyan is lehetne az, kisemmizett és megbélyegzett kulák és osztályidegen szülőkkel? –,
hanem Gróf Széchenyi István délibábos nemzeti illúzióinkat ostorozó igéi és Gróf Bánffy Miklós halhatatlan életműve.
Ez utóbbi írta a legnagyobb magyar regényt a Trianonhoz vezető utat kikövező magyar bűnökről, vétkes mulasztásokról. Félreérthetetlen bibliás címmel: „Megszámláltattál …és híjjával találtattál, …darabokra szaggattattol.” Bánffy egy másik írásában, „az idő távlatából higgadtan megírt” visszaemlékezésében pedig kíméletlen őszinteséggel mondta el véleményét a két világháború közötti revíziós propagandáról is:
Minek biztatnók egymást, ahogy kórus szokta az operában, ha úgy sem volt nálunk senki, aki a Trianonban elkövetett csonkítást ostobának és igazságtalannak ne tartotta volna.
Az ilyen csak a szenvedéseket fokozza és mesterségesen gyártja a gyűlöletet. Pedig az emberben csakis a békés indulat fogamzik nagyon nehezen. A gyűlölségre mindig és mindenkor kapható a Homo Sapiens”. Mint ahogy a cikk alatti kommentekben ez már bőségesen meg is történt,
ott már se magyar, se ember nem vagyok többé.
Mivel a Mandiner tavaly, az ezeréves Magyarország legnagyobb ünnepén kért tőlem hosszú interjút Csonka-Magyarország történetének első éveiről, ezért remélem, rövid válaszomat is közölni fogja.
Veczán Zoltánnak pedig azt ajánlom, minél többet olvassa Bánffy Miklóst. Nem fogja megbánni.
Orbán Viktor délelőtt a geszti Tisza-kastély ünnepélyes átadásán tart beszédet a nemzeti összetartozás napja alkalmából.
Matthew Perry még a forgatókönyvet is átíratta, hogy a nézők ne csalódjanak a karakterében.
Országjárásának következő állomásán szerették volna kérdezni a Tisza-vezért.
A főpolgármester arra kéri az autósokat, inkább tömegközlekedéssel menjenek pénteken.
Ennek ellenére több fejlesztési projekt leállítása mellett döntöttek.
