akkor is, ha azok fájó ballépésekkel szembesítik a nemzeti önismeretet. Ám számomra véletlenül sem a Kádár-korszak nemzeti történelmünket elfojtó történetírása a vezérfonal – hogyan is lehetne az, kisemmizett és megbélyegzett kulák és osztályidegen szülőkkel? –,
hanem Gróf Széchenyi István délibábos nemzeti illúzióinkat ostorozó igéi és Gróf Bánffy Miklós halhatatlan életműve.
Ez utóbbi írta a legnagyobb magyar regényt a Trianonhoz vezető utat kikövező magyar bűnökről, vétkes mulasztásokról. Félreérthetetlen bibliás címmel: „Megszámláltattál …és híjjával találtattál, …darabokra szaggattattol.” Bánffy egy másik írásában, „az idő távlatából higgadtan megírt” visszaemlékezésében pedig kíméletlen őszinteséggel mondta el véleményét a két világháború közötti revíziós propagandáról is: