Veczán Zoltánnak azt ajánlom, minél többet olvassa Bánffy Miklóst. Nem fogja megbánni.
„Summa summárum, a szöveg kétségkívül az igazságot mutatja be.” Így ír Veczán Zoltán munkatársuk Trianon-esszémnek szentelt július 2-i, hosszú-hosszú írásában, de
mégis olyan állításokat tulajdonít nekem tendenciózus módon, amelyeket nem írtam le, s nem is sugalltam,
pl. hogy az elcsatolt területeken túli magyarok jól jártak a döntéssel – majd a le nem írt megállapításokat cáfolja, végül pedig arra a következtetésre jut, hogy írásommal sikerült „alátámasztanom ugyanazokat az áporodott Trianon-mítoszokat, vagy legalábbis azok elsőségét, amelyek a Kádár-korszakot uralták”. [Hatos Pál írását IDE kattintva olvashatja – a szerk.]
Ezt is ajánljuk a témában
Trianon és a maximális országcsonkítás elkerülhetetlen, a revízió lehetetlen délibáb, és mindezt meg is érdemelte a magyar elit, amely bűnös – furcsa ilyesmit 2024-ben elismert történésztől olvasni egy elvileg konzervatív lapban. Veczán Zoltán írása.
Nem, kedves Veczán Zoltán. Amit leírtam, az kétségkívül fájdalmas tükör – például a baloldal számára is, amelynek képviselői ugyanolyan imperialisták voltak, mint a jobboldaliak.
Esszém célja az volt, hogy a közös nemzeti emlékezetből hiányzó, ámde történelmünk megértéséhez (így a jelen és a jövő alakításához) igenis fontos részleteket érzékeltessek,
akkor is, ha azok fájó ballépésekkel szembesítik a nemzeti önismeretet. Ám számomra véletlenül sem a Kádár-korszak nemzeti történelmünket elfojtó történetírása a vezérfonal – hogyan is lehetne az, kisemmizett és megbélyegzett kulák és osztályidegen szülőkkel? –,
hanem Gróf Széchenyi István délibábos nemzeti illúzióinkat ostorozó igéi és Gróf Bánffy Miklós halhatatlan életműve.
Ez utóbbi írta a legnagyobb magyar regényt a Trianonhoz vezető utat kikövező magyar bűnökről, vétkes mulasztásokról. Félreérthetetlen bibliás címmel: „Megszámláltattál …és híjjával találtattál, …darabokra szaggattattol.” Bánffy egy másik írásában, „az idő távlatából higgadtan megírt” visszaemlékezésében pedig kíméletlen őszinteséggel mondta el véleményét a két világháború közötti revíziós propagandáról is:
Minek biztatnók egymást, ahogy kórus szokta az operában, ha úgy sem volt nálunk senki, aki a Trianonban elkövetett csonkítást ostobának és igazságtalannak ne tartotta volna.
Az ilyen csak a szenvedéseket fokozza és mesterségesen gyártja a gyűlöletet. Pedig az emberben csakis a békés indulat fogamzik nagyon nehezen. A gyűlölségre mindig és mindenkor kapható a Homo Sapiens”. Mint ahogy a cikk alatti kommentekben ez már bőségesen meg is történt,
ott már se magyar, se ember nem vagyok többé.
Mivel a Mandiner tavaly, az ezeréves Magyarország legnagyobb ünnepén kért tőlem hosszú interjút Csonka-Magyarország történetének első éveiről, ezért remélem, rövid válaszomat is közölni fogja.
Veczán Zoltánnak pedig azt ajánlom, minél többet olvassa Bánffy Miklóst. Nem fogja megbánni.
Napjaink kiváló magyar sportolói felfedték sikereik titkát a kezdeti lépésektől, a buktatókon át a szülői elvárásokig.
Orbán Viktor délelőtt a geszti Tisza-kastély ünnepélyes átadásán tart beszédet a nemzeti összetartozás napja alkalmából.
Matthew Perry még a forgatókönyvet is átíratta, hogy a nézők ne csalódjanak a karakterében.
Az egészségügyi államtitkár reagált a baloldali sajtó álhírgyártására, hangsúlyozva, hogy a valós nyilatkozata épp az ellenkezőjét tartalmazta annak, amit a médiumok visszaidéztek.
De legalább azt is leszögezik, hogy Putyin nem akarja se visszaállítani a Szovjetuniót, és még csak meg se őrült.
Nagyon más világ!
