Egy választás margójára: mire figyeljünk az elkövetkező egy évben?

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Dr. Dezső Tamás, a Batthyány Lajos Alapítvány elnökének és Pócza István, az alapítvány programvezetőjének írása

De kezdjük egy helyzetképpel – tájkép, csata után: a választások egyértmű győztese a Fidesz-KDNP, amely kormányzó erőként képes volt tovább növelni a támogatottságát. 

Ezzel átlépték a több elemző által EP-választáson elképzelhetetlennek tűnő 2 millió szavazót. Ráadásul – ahogyan arra a Nézőpont Intézet egy friss elemzésében rámutatott – ezzel az eredménnyel a Fidesz-KDNP-nek ismét kétharmada lenne egy országgyűlési választáson. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ciklus közepi, kvázi félidős választásként is tekinthetünk a mostani voksolásra, akkor a politikai konjunktúra klasszikus alakulásához viszonyítva (ciklus közepi visszaesés) ez egy rendkívül komoly eredmény. Ha vetünk egy pillantást a korábbi ciklus közepi eredményekre, akkor azt láthatjuk, hogy 

Félidős támogatottságuk 2012-ben például mindössze 24 % volt, de például 2020-ban is elmaradtak a vasárnapi eredménytől. Az, hogy a kormánypártok most – az elmúlt időszak háborús inflációval és háborús fenyegetettséggel terhelt nehézségei után is – 44,79 %-os eredménnyel fordulnak rá 2026-ra, az kifejezetten jó kiinduló pozíció. Mindez azt mutatja, hogy a kormánypártok hatékonyan mozgósítottak az európai léptékű kampánytematizációval, amely a háború-, illetve a béke kérdésére fókuszált. 

Új erőként a TISZA végzett a második helyen 1,3 millió szavazattal, jelentősen maga mögé utasítva a DK-MSZP-Párbeszéd-ZÖLDEK szövetségét, amely 366 ezer szavazatot kapott. A Demokratikus Koalíció az elmúlt években egyértelműen dominálta az ellenzéki oldalt, most pedig egy komoly kihívót kapott a második helyért vívott képzeletbeli versenyben. Ezzel a DK a vasárnapi voksolás egyik legnagyobb hazai vesztesének számít. A TISZA szinte a semmiből robbant be, s ez előnyére is vált, hiszen 

A vármegyei közgyűlések listás szavazatait a kormánypártok szinte teljesen letarolták még markánsabbá téve azt a tényt, hogy a régi ellenzéknek alig van befolyása ebben a közegben. Mintha el is engedték volna. Ugyanakkor a Mi Hazánk világossá tette, hogy ebben a szegmensben a vasárnapi választásokon ők voltak a második legerősebb párt. A TISZA ugyan megzavarhatta volna ezt a képletet és vélhetően elfoglalhatta volna a második helyet, de nem indított jelölteket. Az, hogy 5 éven keresztül nem lesz szereplője a közvetlen vármegyei önkormányzati döntéshozatalnak és az ezzel járó politikai befolyásnak, jelentősen megnehezítheti a helyzetét az építkezésben. Maradnak neki a megyei jogú, ellenzéki, jellemzően helyi, ’független’ szervezeti összefogásokra épülő vezetéssel rendelkező városok, ahol bejelentkezhet, mint a legfontosabb nem kormánypárti szereplő.

 amely igyekezett magát az egyetlen európai pártként bemutatni, a magyar választók üzenete mégis egyértelmű volt: a hazánkat EU-s pénzektől tudatosan elzárni törekvő, Magyarországot szándékosan eljárás alá vonni akaró politizálásra nincs igény. Ahogyan láthatóan nincs igény a Jobbik, az LMP-Zöldek, a Második Reformkor, az MMN, illetve MEMO európai politizálására sem. A sokáig esélyesként emlegetett MKKP végül nem jutott be, szavazóik vélhetően a TISZA felé fordulhattak. 

Ez most a jelen, de ahogy bevezetőnkben jeleztük, érdemes a figyelmünket már most távlati kérdések felé irányítani: 

Az ellenzéki oldalon a helyzet világos, a háttérben zajló eseményekből pedig arra lehet következtetni, hogy a nagy nyugati „politikai hitelminősítők” már a választások előtt beárazták az eredményt és leminősítették a régi baloldali pártokat. Az eredmények tükrében 

de könnyen lehet, hogy DK-val is ez történik. Kasszikusokkal (Walpole/Palmerston) élve: őfelségének nincsenek ellenségei, őfelségének nincsenek barátai, őfelségének csak érdekei vannak. Vagyis a külföldi támogatóknak nem biztos, hogy további érdekük fog fűződni a régi és most leszerepelt baloldal anyagi támogatásához, a TISZA-hoz viszont egyre inkább. Ez pedig jelentős átrendeződéseket hozhat a hazai balliberális sajtóban és hátországban (média és kutatóintézetek): 

De a TISZA ugyanígy döntési helyzetbe kerül: vagy megcsinálja a maga sajtóját és háttérintézményeit, vagy elfogadja a meglévő, régi balos rendszereket; a médiát, amelynek szűrőjén keresztül jönnek majd le a megszólalásai, és a háttérintézményeket, tanácsadókat, akik egyfajta baloldali mélyállamként béépítik a programjába a szokásos baloldali témákat. A párt alelnökének csörtéje a baloldali médiumok közé tartozó ATV-vel talán az előbbit vetítheti előre. Még egy további kérdés a régi baloldali médiumok és a régi balos establishment számára: mit szólnak majd az olvasóik, nézőik? Követnék-e tovább őket, ha látványosan közeledni kezdenek a TISZA-hoz? Velük tartanának ezen az úton?

Kényelmetlen helyzetbe kerültek azok az ellenzéki polgármesterek, önkormányzati képviselők, akik bár eredményesek voltak, pártjuk támogatottsága azonban váratlanul elillant, s egy politikai erő nélküli, majdhogynem légüres térben maradtak: 

Próbáljanak egyedül kitartani, esetleg a régi baloldal megmaradt és meggyengült erőihez csapódni, vagy a TISZA párthoz gravitálni? Ez a kérdés különösen a két budapesti momentumos polgármester számára lesz égető, de vidéken is számos helyen felmerül majd. Különösen akkor, ha az egyelőre inkább mozgalomra hasonlító TISZA a valódi párttá szerveződés útjára lép és döntés elé állítja őket: velünk vagy ellenünk? 

A régi baloldal és a TISZA viszonya láthatóan nem tisztázott. A választási eredményekből rövid távú versengés biztosan várható, középtávon viszont versengés, de akár együttműködés, szövetségkötés is lehet.  A régi baloldal csapdahelyzetbe került: ha úgy dönt, hogy a TISZA-ra jobboldali erőként tekint, akkor a létezésük értelme kérdőjeleződik meg, hiszen akkor eme logika szerint jobboldali kategóriába sorolható erők (Fidesz-KDNP, Mi Hazánk és akkor a TISZA) 80 százalék fölé kerülnek, ezzel pedig a baloldal itthon támogatottságát és értelmét veszti. Azonban 

Az a hagyományos baloldali politika, hogy – részben a politikában komoly hibának számító hiúságtól vezérelve – mindent zsigerből ellenzünk, amit a kormány mond, láthatóan nem lesz tartható, hiszen TISZA azzal tudott hozzájuk képest előrébb lépni, hogy a Fidesz bizonyos témáit – ha csak szavak szintjén is, de – maga is átvette.

És ezzel a szereppel egy hatalmas falatot kimart a régi, balliberális ellenzék táborából. A kormánypártok bizonyos döntéseit vagy politikai irányait élesen nem ellenző politikájával pedig elfoglalta a balközép pozíciót, ezzel pedig  a „balszélre”, a szélsőségesen baloldali státusz felé tolva a korábbi ellenzéki pártokat. Ez a „szélsőbal” pozíció (a szuverenitási témák szinte minden elemének elvetése) meglehetősen kellemetlen lehet a régi ellenzék számára és biztos, hogy többen kikérik maguknak még a feltételezést is. Ugyanakkor a képlet pillanatnyilag ehhez az állapothoz hasonlít a leginkább. Ahhoz sem fér kétség, hogy a TISZA párt ezzel a jobboldalon is kísérletezne, de ott több mint 2 millió szavazó az útját állta.

A legfőbb kérdés most az, hogy valóban beül-e TISZA az EPP-be. Ezzel ugyanis egy állásfoglalást is tesz, s megnyit egy sor másik kérdést: 

Támogatják-e Manfred Weber egyik kulcsprojektjét a kötelező sorkatonaságot? A Momentumhoz és a DK-hoz hasonlóan támogatják-e a Magyarország elleni uniós eljárásokat? Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyek érték- és oldalválasztások is: jobbra vagy balra? Ha ezekből bármit is megszavaznak, az itthon a szuverenitáspárti szavazóik elvesztéséhez és komoly jobboldali össztűzhöz vezetne és bebizonyítaná, hogy a TISZA egy igazi globalista baloldali párt. Ha nem szavazzák meg, akkor pedig az EPP-s karrierjük lehet rövid életű és akkor a magyar baloldal maradéka veszi őket tűz alá, mondván, hogy lám-lám mégis csak kripto-jobboldaliak és ők a magyar kormánypártok trójai falova az Európai Parlamentben.

S még egy további kérdés: 

 Egy klasszikus párt esetében ez nem lenne kérdés, de egy inkább mozgalmi jelleget öltő szervezet számára már igen. Ráadásul a képviselők egy része erős brüsszeli kötődéssel bír, akik számára különösen nagy lehet a kísértés az egyértelmű brüsszeli mainstreamhez való igazodás a hazai bizonytalan irányok helyett. Ami a választások előtt néhány héttel létrejött formáció esetében előny, az a hétköznapi politizálás során hátrány, sőt erkölcsi hátrány, hogy a pártnak nincs koherens programja, így sem tagok, sem a képviselők, de még a szavazók sem igen tudnak pontosan mihez viszonyulni. 

Az MKKP szereplése alapvetően egy bukás, különösen, ha hozzátesszük, hogy sokáig úgy tűnt, az EP-be is bekerülhetnek. A XII. kerültben ugyan polgármesteri helyhez jutottak, de most ott állnak program nélkül egy virtigli polgári környezetben. Vajon 

Csupán néhány kérdés, amin itt fentebb elmerengtünk, s amelyek elsősorban a politikai földrengés által sújtott ellenzéki oldalt illetik. Fontos lesz ugyanakkor figyelni azt is, hogy mit tesz majd a Fidesz, hiszen a régi és az új ellenfelek most láthatóvá tették magukat, felfedték erejüket és gyengéjüket.