Nem hozott áttörést a kínai–amerikai kapcsolatokban Antony Blinken amerikai külügyminiszter pekingi útja. De megvalósulhat-e a békés együttélés a két rivális nagyhatalom között, vagy a konfliktus felé rohanunk?
„Külügyminiszterként először látogatott Kínába Antony Blinken. Az amerikai diplomácia vezetőjét Vang Ji államtanácsos és Csin Kang külügyminiszter után Hszi Csin-ping elnök is fogadta múlt hétfőn Pekingben. A látogatást megelőzően Csin Kang telefonon beszélt amerikai partnerével, és arra figyelmeztette, hogy az Egyesült Államok ne avatkozzon bele Kína belügyeibe, és ne sértse meg biztonsági érdekeit, például Tajvan kapcsán.
A találkozót nem előzték meg nagy várakozások, az elemzők többsége úgy látta, hogy a két ország közti kommunikáció megerősítése már önmagában siker. Peking és Washington viszonya ugyanis az elmúlt időszakban kifejezetten feszültté vált. Drew Thompson, a Pentagon korábbi tisztségviselője például úgy fogalmazott, a Biden-adminisztráció ahol tud, verseng, ahol pedig muszáj, ott együttműködik Pekinggel. Peking ezt úgy értékeli – Vang Ven-pin külügyi szóvivő megfogalmazása szerint –, hogy Washington nem felelősségteljes versenyt folytat, hanem felelőtlen, hegemón viselkedést tanúsít, amivel csak a konfrontáció felé tereli a két hatalmat.
A felszín persze békés, a felek igyekeznek kerülni a verbális konfliktust. Hszi Csin-ping a múlt hétfői találkozón hangsúlyozta, hogy a világnak stabil amerikai–kínai kapcsolatra van szüksége, az emberiség jövője is múlik azon, hogy a két ország megtalálja-e az együttműködés útját. Az államfő szerint a nemzetközi közösség nem akar kínai–amerikai konfrontációt, nem szeretne választani, hogy melyikük oldalára álljon. Hozzátette, Kína és az Egyesült Államok »közös érdekeit meg kell becsülni, és a két ország sikere lehetőség, nem pedig fenyegetés egymás számára«.”
***
Nyitókép: Ichiro Ohara / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP
Az Unió vezetése továbbra is a háború folytatása, és az orosz-EU viszony leépítésére tett javaslatot. Magyarország miniszterelnöke viszont ezúttal nem lesz egyedül.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az orosz külügyminiszter lerántotta a leplet a háttéralkuról: szerinte Donald Trump emberei már ígéretet tettek Moszkvának az öt annektált régió átadásáról. Lavrov szerint Washington végre megértette, hogy a NATO-bővítés vörös vonal, és elfogadták az orosz feltételt: Kijevnek ki kell vonulnia a Donbaszból, és örökre lemondhat az atlanti csatlakozásról.
Robert Palladino márciusi érkezése új fejezetet nyitott a két ország közötti együttműködések terén.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Fényes jövő előtt áll a magyar alumíniumipar.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
