Jelbeszéd az életük

„»Jelbeszéd az életünk« – így szólt Koncz Zsuzsa dala. A dalt szerettem. A kormányzati jelbeszédet, a kódolt üzeneteiket nem. Milyen alapon kellene nekem, az állampolgárnak rejtvényt fejtenem, ha annak a kormánynak a terveire vagyok kíváncsi, amelyet én választottam? Illetve speciel én nem, de ahogy látom, azok sem igazodnak el jobban, akik rájuk szavaztak. Nekik is azt üzenik vezetőik: »A titkokat nem mondom el«.

A miniszterelnök ugyan nyájasan és sűrűn beszél a rádióban – most éppen az Európa-csúcsról üzent, meg egy német (á, nem magyar, az túl egyszerű volna) lapnak adott interjúból. A legfontosabb itthoni eseményekről egy kukkot sem. Mármint arról, hogy átalakul a kormány. Nemcsak Varga Juditot cserélik le, hanem az európai ügyek intézését berántják a kormányfő közvetlen közelébe, a Miniszterelnökséghez. Két napra rá az is kiderül, hogy menesztik a jelenleg legbalhésabb ügy illetékesét, a köznevelési helyettes államtitkárt. Azt, aki tökéletesen eredménytelen tárgyalásokat folytatott a pedagógusokkal, csupán azt érve el, hogy még jobban felbőszítse őket.

Mindez nyílt beismerése több kormányzati kudarcnak. A legutóbbi lépés annak, hogy elszúrták, hadszíntérré változtatták az oktatást. Állóháború alakult ki: a pedagógusoknak és támogatóiknak nem volt elég erejük ahhoz, hogy elérjék céljaikat, a kormányzatnak pedig ahhoz, hogy szokásos erődemonstrációjával lesöpörje a kérdést a színről.”

***

Nyitókép: Kisbenedek Attila / AFP