Európai képmutatás csúcsra járatva: amikor Eva Kaili megszavazza az Etikai Testület létrehozását

Rendben, azt már hosszú évek óta pontosan tudjuk, hogy az Európai Unió mostanra egy képmutató politikai végrehajtógépezetté silányult, arról pedig már több évezredes kollektív tapasztalatunk van, hogy a politika eszköztárának bizony kitüntetett részét képezi a képmutatás. Szó se róla, Machiavelli értette a dolgot, függetlenül attól, hogy etikai szempontból miként értékeljük nézeteit és munkásságát.

Hol vannak már a Schumanok, Adenauerek, De Gasperik, akik erőteljes vízióval rendelkeztek egy békeszerető, prosperáló és nemzeteire értékként tekintő Európáról, olyanról, amelyik nem lobbicsoportok politikai furkósbotjaként funkcionál, nem alárendelődik, hanem valós együttműködésre építve teremt kiszámíthatóbb és rendezettebb jövőt az öreg kontinens népeinek? Mára Junckerek és Von der Leyenek maradtak csak nekünk. 

Nem véletlenül beszél arról sok esetben (legutóbb itt, Budapesten is) Ferenc pápa, hogy az Európai Uniónak vissza kell térnie az alapító atyák álmához és le kell térnie arról az útról, amelyre tévedt, s amelyet az ideológiai gyarmatosítás jellemez. Ne feledjük: amikor az uniót gyarmatosítják, minket gyarmatosítanak. S arról is éppen Budapesten beszélt, hogy Európának milyen viszonyrendszerre van szüksége valójában: „egy olyan egészre, amely nem nyomja agyon a részeket, és olyan részekre, amelyek jól illeszkednek az egészbe, de megőrzik saját identitásukat”. 

De vissza az egészen arcpirító aktualitáshoz! A minap esett meg, hogy az Európai Parlament jónak látta létrehozni az EU Etikai Testületet, amelytől – nomen est omen – bizonyára azt várják, hogy hathatós segítségünkre lesz az integrációs folyamat és az intézményrendszer mindennapi működésének „tisztán tartásában”. S lássunk csodát, mások mellett ki szavazta meg végtelen lelkesedéssel az indítványt; hát Eva Kaili, a Katargate-ügy egyik főszereplője, a vesztegetési botrányba keveredett szocialista képviselő, vele együtt pedig Marc Tarabella, ugyanazon botrány másik főhőse. Utóbbi még akkor is bőszen igennel voksolt, amikor a korrupció felszámolását célzó reformcsomagról szavaztak a képviselők. (Kaili ekkor legalább tartózkodott, azt még ő is érezte, hogy ez azért így egy kicsit erős.)

No, kérem, ez az, amihez pestiesen szólva tényleg vastag bőr szükségeltetik. 

A következő gépeltérítőt esetleg kérjük fel a polgári légiközlekedés újraszabályozásának feladatára. A legközelebb bundabotrányba keveredő moldáv fociklub tulajdonosa lehetne az UEFA fegyelmi bizottságának elnöke, a korrupció üldözését úgy an bloc rábízhatnánk az ukrán államra (felkészül Románia), az új tagállami büntető-törvénykönyvekre vonatkozó szakmai javaslatokat pedig megírathatnánk egy lelkes kis csapattal a szegedi Csillagban.

Európa, ez a sokkal többre érdemes álom ma porban fetreng. Itt lenne az ideje, hogy végre kikászálódjon belőle.

Nyitókép: Eric Vidal/Európai Parlament/AFP