Bugyonnovszk, Kizljar, Dubrovka, moszkvai metró…
„Bugyonnovszk, Kizljar, Dubrovka, moszkvai metró… Az 1990-es években a csecsenföldi háborúk állandósult kísérő jelensége volt az orosz hátországot sújtó terror. A szeparatista harcosok még jóval a háború befejeződése után is le-lecsaptak. Például Beszlanban 2004-ben a tanév kezdésekor egy iskolában. Ezekkel az akciókkal persze akarva-akaratlanul is igazolták, hogy a terror, mint az aszimmetrikus hadviselés egyik eszköze, valahol a tehetetlenség, a gyengeség jele, a vereség közvetett beismerése. Ettől persze a civil lakosságot ezek a túszejtések, robbantások rettegésben tartják. Ily módon a társadalom bizonytalanságban tartásával a terroristák elérik a céljukat, de a háborút ezzel megnyerni nem tudják. Sőt, ahogy a csecsen példa is mutatja, idővel az orosz hatalom felülkerekedett nemcsak a szeparatizmuson, de a 2000-es évek terrorellenes műveletének következtében lényegében megszűntek a diverzáns akciók is.
De Csecsenföld esete arra is rávilágít, hogy az ilyen háborúk előbb-utóbb geopolitikai felhangot is kapnak. A kaukázusi szeparatizmust is pénzelték a vallási szempontokat követő arab országokon kívül az angolszászok is, és egyáltalán nem zavarta őket, hogy Oroszország gyengítésének eszközéül Maszhadovék, majd Baszajevék a terrort is bevetették.
Az orosz-ukrán háború természetesen más. Két független állam között folyik, és nem egy országon belül, a geopolitikai elem azonban itt is jelen van. Erőteljesebben, mint a csecsen esetben, hiszen alapvetően egy orosz-amerikai proxy háború szélesebb keretében értelmezhetők igazán a történtek. Az ukrán részről egyre gyakoribb, az Oroszország területét érintő, főképp szimbolikus célpontok ellen irányuló, emellett a lakosságot rettegésben tartó diverzáns akciókról pedig sokaknak tényleg az 1990-es évek csecsen terrorja juthat az eszébe. Ahogy akkor elsősorban az Észak-Kaukázus és környezete, úgy most az ukrán határ közelében fekvő területek a leginkább érintettek.
A Kozinka és Grajvoron faluk elleni támadás brutalitásában ugyan messze elmarad a bugyonnovszki kórház 1995-ös elfoglalásától, ám a lényeget tekintve van hasonlóság az akciók között. Mint ahogy az is közös a két történetben, hogy a menekültek nagy száma megkönnyíti a terror kiterjesztését az orosz hátországra. De hasonló módon a lakosság megfélemlítését, ezzel a szándékok szerint idővel az elégedetlenség fokozódását, és a hatalommal szembefordulást szolgáló látszólag céltalan akciók mellett ott vannak a konkrét személyek ellen irányuló, így szimbolikus üzeneteket hordozó merényletek is. Míg a csecsen radikálisok célkeresztjében mindenek előtt az orosz hatalommal együttműködők álltak – lásd a csecsen elnök, Ahmad Kadirov felrobbantása –, addig az ukránok által szervezett merényletek eddig az orosz háborús párt ismert alakjai – Darja Dugina vagy inkább az apa Alekszandr Dugin, a katonai tudósító Vladlen Tatarszkij, valamint a Donbasszban is harcoló, Novorosszija eszméjét képviselő író-politikus Zahar Prilepin – ellen irányultak.”
Nyitókép: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Mi az orosz minimálprogram, ami még a háborús győzelmet demonstrálja? George W. Bush elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadójával beszélgettünk.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
Az Európai Néppárt elnöke szerint csak idő kérdése, hogy az Európai Unió felhasználja a pénzeszközöket Ukrajna támogatására.
Zelenszkij a közösségi oldalán figyelmeztetett.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Újabb helyszínre terjed ki az orosz-ukrán háború?
Míg a Fidesz rendezvényén telt ház volt a több ezer férőhelyes stadionban, a Tisza rendezvényén csak néhány száz ember lézengett.
A győriek a mérkőzés elején és végén is betaláltak.
