De hogyan lehet ezt folytatni? Ők nem hivatásos ellenzékiek, sőt még aktivistának is botcsinálták és tényleg csak nyugodtan szeretnének tanítani és tanulni. Ez az Orbán-Magyarországon természetesen képtelenség.
Pénteken azt lehetett érezni, hogy amit el lehetett mondani, azt már hússzor elmondták és hogy hiába hiteles és megrázó szinte minden beszéd, sokadjára hallgatjuk kábé ugyanazt. Ez persze az Orbán-rendszer természetéből fakad, amennyiben a magyar közbeszéd kormányoldalról nézve ezerszer-tízezerszer elismételt, tagfelhő szintű primkó szlogenekből áll.
A diákmozgalom kipróbálta a picivel radikálisabb – bár akármelyik stabil demokráciában alapnak számító – utat, amire brutális, a vezetők szellemiségének megfelelően rendpárti kommunista válasz érkezett. A lelki értelemben vett ütés a felszólalásokból ítélve rendesen benne maradt szegény gyerekekben, akik naivul azt hitték, hogy egy uniós ország uniós polgárai.”