Lapszéljegyzetek toleranciáról, többségi és kisebbségi közösségekről, Pride-ról… na és a dühről

„Nem tudtam részt venni az idei kolozsvári Pride-felvonuláson. Pedig általában kimegyek. Éppen Aradon voltam, egy multikulturális irodalmi fesztiválon. Ahol román, magyar, sváb, cseh írók, költők találkoztak. Az összes történelmi régió képviseltette magát, plusz egy furcsa kanyar folytán Csehország és a kommunista diktatúra áldásos tevékenysége nyomán Németország. Az ott levő irodalmárok felolvasták műveiket románoknak, magyaroknak, sváboknak, mindenféle népeknek, utána pedig együtt voltak, egyfajta ad hoc közösségben. Ja, ami fontos: minden szerző a saját anyanyelvén olvasott fel, ami kies hazánkban (még) nem elterjedt szokás. (A román fordítás kivetítőn futott, hogy a többség is értse.) Úgy gondolom, pompás akció ez a fesztivál.

Bár nem azt mondanám rá, hogy multikulturális, ugyanis ezt a szót enyhén szólva »lelakta«.

A kultúrpolitikai marketing szempontjából jól eladható álrendezvények hosszú sora. Azt mondanám rá, hogy normális. Mert ez (lenne) a normalitás állapota kies hazánkban. Mondjuk, az unalomig ismételgetett egységes és oszthatatlan és egynyelvű helyett.

Persze, akadtak zökkenők. Például, amikor egyesti, amúgy baráti lokalitás versus globalitás vita során elhangzott a mondat: Én leszarom, hogy mit gondolnak a székelyek. Kérem a nyájas Olvasót, ne nyíljon ki a zsebében azonnal a bicska. Mert ha erre csípőből azt mondja az ember, hogy oké, én meg leszarom, mit gondolnak a románok, akkor itt ér véget a párbeszéd. És itt kezdődik a dzsihád. Természetesen jogos a kérdés: miért szervez valaki multikulturális normális fesztivált, ha nem érdekli, hogy a meghívottak a saját lokalitásaikat viszik oda. A lényeg a következő: nehéz dolog a párbeszéd. Mert amint egyre mélyebbre megyünk az egymáshoz simuló vagy épp egymásnak feszülő mondatok hátán, egyre különösebb, a kifele zajló (ha tetszik, diplomáciai) diskurzusból gondosan kiirtott gondolatokkal, érzelmekkel, indulatokkal találkozunk. Ha engedjük, hogy ezek a nagyon is létező dolgok felrobbantsák a párbeszédet, akkor jön is a dzsihád. És annyi a multikulturalitásnak normalitásnak.”

Nyitókép: Facebook, videó