Gát(lás)talanság

Nagyon remélem,Lacinak igaza van.

Bogár, kinek a leleményessége határtalan megint egy csüggedt, homályos, körülményes siralomházi atmoszféra terjedésén fáradozik ostoba szövegekkel - Bogár irásaiból kilátszik hogy az ő élénk fantáziája el volt fojtva a Dicsőséges Proletár Diktatúra alatt ami teljesen kibelezte a magyar társadalmat az értelmiségektől és egy olyan Bogár László jellemű embertípust fabrikált össze, ki nem rendelkezik józan ésszel nem is említve realista életszemléletre ! Viszont ma, a kedvezőbb alkalmat megragadva, sűrün elénk tálalja rémálmait a komcsigengszterek által megmosott elméjéből, ügyesen kiszinezve, hogy minél több alacsony elme kapacitású fidesz cselédeket csődítsen itt össze ! Bogár egy gyenge jellemű, gondolkodásra képtelen embertípus aki mindenféle fantasztikus, hazugságteli világmegváltó ötleteivel egy tekintélyre alapozott, kolhoztársadalom után vágyódik!

A nyugati szponzorok azokat fizetik, akik a mostani háborút igyekeznek fenntartani, nyitva hagyva az eszkalálás lehetőségét is. Több itteni hozzászóló, és/vagy bér-kommentelő egyébiránt vagy képtelen megérteni a dolgok nagy valószínűségű célját, vagy a saját gondolatot más nick-névvel teszi közzé. Az bizonyos, hogy a háború elnyújtása vagy kimenetele végén kiderül, amit már most érzékelni lehet, hogy gazdaságilag a legnagyobb vesztes az EU, illetve annak tagállamai, kiemelten pedig Ukrajna és a teljes kelet-európai régió. A Szovjetunióból kivált SzSzK-k az elmúlt 30 évben bebizonyították, hogy önállóan is működő képesek, gazdaságilag részt-vesznek a világkereskedelemben, vagyonosodnak, infrastruktúrájuk is egyre inkább megközelíti a fejlett országokét. A működési alapelvük nagymértékben hasonlít a 20 évvel ezelőtti kínai modellhez, amelyben még nem sikerült elérni a kínai sikerességéhez szükséges, de az emberek által még rosszul viselt fegyelmezettséget. Visszatérve világmédiával összenőtt globális pénzoligarchia által uralt és az érdekeiket érvényesítő hatalomhoz azt érzékelem, hogy a mai info-technológia fejlettsége már nem teszi biztonságossá, hogy a pénzoligarchia a leginkább kiépült és immanens hierarchikus rendszerek fölött gyakorolja a végső hatalmat (S. Gy és utódja végrehajtó és nem döntéshozó). Ez azt jelenti, hogy ma már nincs olyan arctalan, nem beazonosítható tényleges és felelős személy, aki egyben nem a végső hatalom legalább részbeni birtokosa. A hazáját és annak polgárait csak olyan ember vezetheti, aki - tiszteli és szereti a nemzete valódi tagjait és megvédi az őket érő bántástól; - képes kiválogatni azokat az embereket akik a releváns döntési helyzeteket képesek észlelni; - legalább 5 nemzedékre vonatkozóan vizsgálja és/vagy vizsgáltatja a döntése hatását; - képes definiálni a polgárok összességének és a 10%-nál nagyobb csoportoknak az érdekeit; - ki tud jelölni és kinevelni 2-3 személyt, akire szükség esetén rá tudja bízni az országot.

Hogyan ébred fel egy országban a nagyhatalmi vágy? Birodalomak születése és bukása az ókor óta szinte mindig hasonlóan folyt le. Ez inkább pszichológia, mint politika. Amig egy országnak esélye sincs a világhatalomra, addig szépen csöndben megvan. Ha valami oknál fogva erösen fejlödésnek indul, az elsö fázisban szintén nagyon rendesen viselkedik, mert úgy gondolja, hogy többet ér el egy olyan környezetben, ahol nem félnek töle, ezért nagyon barátságosan viselkedik. A második szakaszban valóban úgy meg kell tudni erösödnie, hogy mire a többiek észbekapnak, addigra már olyan erös legyen, hogy ne tudják visszatartani (szankciókkal, ellenségeskedéssel stb.) a további fejlödésében. A harmadik szakaszban már nem titkolja, hogy komoly ambíciói vannak, még csak mérsékelten fegyverkezik, nem akar ellenségeket szerezni, de néhány dologban világelsö akar lenni. Inkább arra törekszik, hogy tiszteljék, bizzanak benne, minél több szövetségest szerezzen. Segítökész más országok irányában, de politikai kérdésekben abszolut szuverén. A negyedik szakaszban eléri a világelsöséget a legtöbb területen. Most már azt sem bánja, ha a tisztelet mellett kezdenek félni is töle. Ez a szakasz sokáig eltarthat, ez a virágkora a "birodalomnak" Az ötödik szakaszban kezd nem férni a börébe, konfiktusok alakulnak ki a többi hatalommal, sok esetben túl meredek vállalkozásai vannak, kezd agresszív lenni, mutogatja az izmait, kisebb nagyobb háboruktól sem riad vissza. Ez a szakasz is sokáig eltarthat, mert komoly riválisa még nincs. A hatodik szakaszban kezdenek elmérgesedni a konfliktusok, más feltörekvö hatalmak nem nézik jószemmel az elszabadult agresszivitást, úgy tünik semennyi hatalom sem elég neki, erösen fegyverkezik. Riválisok kezdenek éledezni. Ezzel egyidöben, - mivel a kultúrális, morális ambíciói hanyatlásnak indulnak -, lazul a társadalmi összetartás, a lelkesítö célok hiányában az emberekben alábbhagy a céltudatosság, a szorgalom, az összetartás. Azaz a társadalmi élet kvalitásai, dinamikája már kevésbé fordul közös célok felé, inkább atomizálodik a társadalom. A gazdagság miatt már nincs is szükség az összetartásra, szolidaritársa, az embereke egyénileg is tudnak boldogulni. Ez a változás azonban összességében nagatív hatással van a "birodalom" egészére, kezdetét veszi egy hanyatlási folyamat, ami az évtizedek alatt erösödik. A hetedik-nyolcadik szakasz a visszacsúszás idöszaka, amit más hatalmak megjelenése is erösen felpörget. Hogy ezek hogyan végzödnek, azt nem könnyü megjósolni. Egy békés átmenettöl világháborúig minden lehetséges. Ez egy olyan minta, ami sz emberi pszichológiából, intelligenciából, annak jellemzö dinamikájából adódik, ezért van az, hogy ez nagyjából korszakfüggetlen. Persze a rendelkezésre álló eszközök, fegyverek, a technikai fejlettség szintje is belejátszik a folyamatba.