„A globális hatalomgazdaság olyan komplex rendszer, ahol minden (még a leghatalmasabb) szereplő is része valamilyen integratív struktúrának, vagyis nincs légüres tér, valamilyen függési rendszerben akkor is benne kell lennünk, ha ezzel nem is szeretnénk szembesülni, az a fajta »függetlenség«, amelyre amúgy jogos indulatunkban sokszor vágyunk, úgy ahogy ilyenkor elképzeljük, biztosan nem létezik. Kétségtelen tény, hogy ez a per definitionem »világ«-háború brutálisan átformálja most ezt a globális hatalomgazdasági rendszert, de éppen ezért kellene most nagyon átgondolt döntéseket hozni, mert egyelőre nincs egyetlen olyan narratíva sem, amely képes lenne évtizedekre előre látva megjósolni, hogy milyen integratív komplexumban lenne előnyösebb pozíciónk, mint ez az Európai Unióban ma elfoglalt helyünk.
A várható fő tendencia kétségtelenül az amerikai birodalom hanyatlását, akár szétesését, és ezzel párhuzamosan Kína felemelkedését vetíti előre, de hogy ez milyen konfliktusokon keresztül, milyen áldozatok árán és Európa egészét milyen módon érintve fog végbe menni, arról egyelőre aligha van bárkinek megalapozott elképzelése.