Ez a többség zsarnokságának olyan minősített esete, ahol az éppen aktuális többség támogatását megszerző politikai oldal és kormány – a képviseleti felhatalmazással visszaélve – aláássa a feltételeit annak, hogy a választók szabadon elszámoltassák és leválthassák. Az eltérő vélemények büntetése aláássa (delegitimálja) a közjóról szóló nyilvános politikai vitát – ahogy ezt a gyakorlatban a kormány meg is tette az ún. közszolgálati médiának a saját propagandaeszközévé alakításával. Csakhogy ezzel a kormányon levők akadályozzák az uralkodó többségi vélemény, azaz a közvélemény (tőlük független) megváltozásának a lehetőségét. A fordított elszámoltatás negyedik autoriter eleme így az, hogy anti-pluralista, és korlátozza a kisebbség többséggé, a többség kisebbséggé válásának lehetőségét. Saját monopóliumának tekinti a hatalom birtoklását.
A fordított elszámoltatás tehát a képviseletnek egy olyan autoriter típusa, amely az uralmat gyakorló párt hatalmi érdekét szolgálja, a hatalom paternalista igazolására épít, a kényszerítés egy formáját tartalmazza, továbbá hozzájárul a hatalom monopolizálására irányuló kormányzati törekvésekhez. Nem egyszerűen megnehezíti a választott hivatalokban ülők elszámoltatását, de még az elszámoltatás eszméjét is aláássa. A klasszikusok nyelvén: a fordított elszámoltatás a politikai zsarnokság egy formája.”
***