Az Európai Unió brüsszeli bürokratái kevéssé különböznek a letűnt idők orosz lumpen-dzsentri rétegétől mentalitásban, életvitelben. Fontos számukra az, ami anyagi, ami hatalmi szempontból jelent előnyt. Az unió hivatalnokai kritika nélkül tekintenek a »felsőbbségre«, bármily őrült ideát és ukázt is kelljen közvetíteniük a rangban alattuk állóknak. Olyan újabb és újabb akciókon törik a fejüket, melyek romba dönthetik a polgárok életét.
Ha egyes tisztviselőtársukról kiderül, hogy befolyással üzérkedett, pénzt vagy más juttatást fogadott el érdekkörök előnyhöz juttatásáért, azonnal megy a felmentő kifogás, a kifeszített védőháló. Elterelő hadműveletként pedig szitokszavak kerülnek a napi közbeszédbe, melyek leginkább »orosz« – időnként »magyar« – előtaggal kezdődnek. A szivárványos zászlók eregetése, az ifjúság aberrált szexuális felvilágosítása/megrontása közben fel sem merül bennük, hogy a normális gondolkodást tüntetik el az önmagukból kifordult brüsszeli elit narratívái.
Ott, Budapesttől körülbelül 1300 kilométerre, eme fertő közepette az orosz politika, az orosz keresztény életmód követése, az orosz érdekérvényesítés, maga az orosz földrajzi létezés elfogadhatatlan, sőt vitára sem érdemes frázisok számukra. Van viszont egy régmúltban használt fogalom, mely reneszánszát éli a degenerációba hajló világban. Amit az sem tesz forgalomképtelenné, hogy orosz jelzővel kezdődik. Az orosz rulett.”
Nyitókép: Pixabay