Az Európai Unió brüsszeli bürokratái kevéssé különböznek a letűnt idők orosz lumpen-dzsentri rétegétől mentalitásban, életvitelben. Fontos számukra az, ami anyagi, ami hatalmi szempontból jelent előnyt. Az unió hivatalnokai kritika nélkül tekintenek a »felsőbbségre«, bármily őrült ideát és ukázt is kelljen közvetíteniük a rangban alattuk állóknak. Olyan újabb és újabb akciókon törik a fejüket, melyek romba dönthetik a polgárok életét.
Ha egyes tisztviselőtársukról kiderül, hogy befolyással üzérkedett, pénzt vagy más juttatást fogadott el érdekkörök előnyhöz juttatásáért, azonnal megy a felmentő kifogás, a kifeszített védőháló. Elterelő hadműveletként pedig szitokszavak kerülnek a napi közbeszédbe, melyek leginkább »orosz« – időnként »magyar« – előtaggal kezdődnek. A szivárványos zászlók eregetése, az ifjúság aberrált szexuális felvilágosítása/megrontása közben fel sem merül bennük, hogy a normális gondolkodást tüntetik el az önmagukból kifordult brüsszeli elit narratívái.