„A hadvezetés nem próbálta megállítani a puccsistákat, Putyin nem vezényelt ellenük katonaságot, és nem szólította föl ellenállásra a lakosságot. Nem szólalt fel az orosz elnök védelmében sem a kormány, sem a titkosszolgálat, sem a baráti országok vezetői.
Nem tudjuk. Nem tudjuk sem azt, hogy Vlagyimir Putyin mit ajánlhatott föl Jevgenyij Prigozsinnak, amivel meggyőzte, hogy állítsa le menetelését Moszkva felé, sem azt, hogy a puccsista Prigozsin milyen biztonsági garanciákat tudott kiharcolni magának és az embereinek. Azt azonban tudjuk, hogy mi nem történt június 24-én, és ebben rejlik a történtek lényege, az egyre halmozódó rendellenességekben, amelyek az orosz elnök meggyengülésére utalnak.
Először is, a rosztovi parancsnoki központban az orosz tábornokoknak és tiszteknek normális esetben heves ellenállást kellett volna tanúsítaniuk a főhadiszállásuk elfoglalására érkező lázadókkal szemben. Nem ezt tették, sőt, az ügybuzgalom, amivel megtagadták a kiállást, arról árulkodott, hogy nem lettek volna hajlandók meghalni egy dicsfényét vesztett elnökért, sőt, talán még reménykedtek is, hogy véget érhet az uralma.”
***
Nyitókép: Képernyőfotó, Jevgenyij Prigozsin és Vlagyimir Putyin