Nyári szünet

„Lehoczki Noémi nem bír ki még egy pedagógustüntetést. Ezt ő maga, a Szikra Mozgalom elnökségi tagja írja a Mérce.hu hasábjain. »Magyarország utolsó, még egyelőre szabad, de már támadás alatt álló alkalmazottai harcoltak és vesztettek – kesereg a barikádról lekecmergő leányzó. – A dolgozók megfigyelésére is eszközt teremtő státustörvény elfogadásával nemsokára talán ők is el fognak hallgatni. Példamutató magatartásuk lehetett volna a mindent borító első dominó, de nem lett az. Miért? Miért vagyunk egyedül?« Az a baj, magyarázza szikrácska, hogy az »általános sztrájk« és a »szakmák összefogása« pusztába kiáltott szavakká lettek, az ellenzék utolsó reménye, az összefogás is megbukott, letargia lett úrrá az országon. »A társadalom felső rétege a belenyugvást és a menekvést választotta, az alsóbb rétegei pedig eddig is csöndben voltak.«

Itt a világvége!

Gondolom, az orbáni diktatúra az oka mindennek. Rendőrök biztosították a tüntetések helyszínét, ha kellett, elterelték a forgalmat, közben útbaigazították az érdeklődőket, parancsnokuk a sajtónak is a rendelkezésére állt, tájékoztatta a fenyegetettségben rettegő tévéstábokat, a balhé reményében idecsődített nyugati kollégákat… Ki számított ilyesmikre?

Persze az is lehet, csupán arról van szó, hogy a hőbörgésben megfáradt tüncizők nyaralni mentek. A forradalmi vezetés úgy döntött: a nyári hónapokban szünetelteti a háborgást. Ilyenkor ugyanis nehéz összeterelni a felkelőket, sokan szabadságukat töltik, tóparton lazítanak, árnyékban kokszolnak stb. (Akárcsak hűvös, esős napokon, akkor is át szokták ütemezni a randalírozást.) Meg aztán a forradalmároknak is jár a pihenés.”

***

Nyitókép: Képernyőfotó