Nem bírok ki még egy pedagógustüntetést

„Az »általános sztrájk« és a »szakmák összefogása« pusztába kiáltott szavak voltak. Miután az ellenzék utolsó reménye, az összefogás is megbukott, letargia lett úrrá az országon. A társadalom felső rétege a belenyugvást és a menekvést választotta, az alsóbb rétegei pedig eddig is csöndben voltak, és ezután is csöndben lesznek. Üres épületeknek és egy fáradt, reményvesztett társadalomnak ordibáltunk. Az is nehezítő körülmény volt, hogy 2023-ra teljes megyék maradtak nyilvánosság nélkül, ezért a budapesti tüntetések híre egyre kevesebbekhez jut el.

Az egyedüllétből úgy próbáltak kitörni a pedagógustüntetések, hogy színpadra állították civil szervezetek és más szakmák szakszervezeti vezetőit. Nem vették észre, hogy gyakran szellemintézmények és üresen kongó székházak elnökeinek adnak szót. Ez lehet a legfontosabb tanulság a jövőre nézve: nincs rövidített pálya a dolgozók tömegeihez.

Reményt csak abban lelhetünk, hogy megérett az idő azok számára, akik kívül állnak az Orbán-centrikus világképen. Az uniformizálódó gondolatok közepette és a statikus zajban újszerűnek fognak hatni és hangosnak. Amíg a rendszerbe belesüppedt karrieristák minden lépésüket megfontolják, ők gyorsak lesznek és forrófejűek.

»… a könnyelműség és az unalom, amelyek lábra kapnak a fennálló helyzetben, valami ismeretlennek határozatlan sejtelme, előhírnökei annak, hogy valami más van keletkezőben.« (Hegel)”

***

A nyitókép illusztráció. A fotó 2022. október 14-én készült. MTI/Koszticsák Szilárd