Szakad a Felvidék, vége a befogott orrú egységnek

„A sok-sok nehéz kompromisszum árán, 1994 után egyesített felvidéki magyar politika 2009-ben szakadt szét, amikor a leváltásán megsértődött korábbi pártelnök, Bugár Béla vitte a Magyar Koalíció Pártjából (MKP) a tagság egy kis részét, a gazdasági holdudvar egészét, a médiahátszelet és a magyar választók valamivel több, mint felét. Ez pont elég volt ahhoz, hogy új pártja, a szlovákokkal való önfeladó együttműködést hirdető Most/Híd bejusson a parlamentbe a 2010-es választáson, az MKP viszont éppen az 5 százalékos küszöb alatt maradjon.

Utóbbi már 13 éve nézi kintről, vágyakozva a parlament ajtaját, mivel sem az első, sem a második, sem a harmadik, sem a negyedik választási kudarcából nem volt képes levonni semmiféle szellemi és szervezési természetű következtetést, sőt ha jobban megnézzük, igazából személyit is csak alig-alig. A parlamenti jelenlétet egyre inkább egy letűnt, boldog aranykor misztikus emlékévé gyúrta át, amelynek visszatértében kincstári optimizmussal reménykedik, és folyton arról beszél, ám a bejutásért a fapados etnikai politizáláson (értsd: mi vagyunk a magyar párt, úgyhogy szavazz ránk, ha magyar vagy) túl semmit sem tett.

Közben pedig főellenséggé magasztalta fel az imádott–gyűlölt Bugár Bélát és pártütő cimboráit. Ez olyannyira rögeszméjévé vált a menet közben Magyar Közösség Pártjává átcímkézett MKP-nak, hogy komoly lehetőséget szalasztott el, amikor az igencsak turbulens szlovák pártokrácia a mélybe rántotta a Most/Hidat.

A 2020-as választáson már mindkét párt lemaradt a parlamenti mandátumról, csakhogy nagyon más helyzetben. Az MKP hozta a 2010 óta rendszeres, 4 százalék körüli eredményét, a tagság pedig enerváltan vette tudomásul, hogy a parlament ezúttal se lett meg, de a magyarlakta vidékek települési, járási és megyei önkormányzataiban tartott pozíciók, az alapszervezetek sűrű hálózata, na, meg persze a magyar kormány támogatásai életben tartják a pártot, aztán négy év múlva már biztosan csoda történik, hiszen annyira, de annyira akarják. A Most/Híd ezzel szemben az addig 6-8 százalékos, biztos parlamenti helyzetéből zuhant alá mindössze 2 százalékra (elbukva az állami támogatást is), majd közvetlenül a választás utáni mérések szerint 1 százalék alá, tehát politikai súlyát tekintve, lényegében megszűnt.”

Nyitókép: MTI Fotó/Krizsán Csaba