Szabad-e másként gondolkodni?

„Az úgynevezett humán tudományok abban különböznek a reáliáktól, hogy nem lehet egzakt módon mérni őket. Persze vannak, akik szeretnék, ha így lenne, különösen most az érettségik idején látszik, ahogy megoldókulcsokkal próbálják valahogy leosztályozhatóvá tenni a magyart vagy a történelmet.

Az irodalom, a filozófia, a történelem kérdéseihez azonban legtöbbször nem rendelhető hozzá egyértelmű válasz. Próbálják ugyan belekényszeríteni a diákokat, hogy megírják, mit gondolt a költő, ám ezzel megerőszakolják, tönkre teszik az irodalom lényegét, ahol minden olvasóban újra megszületik a mű, és éppen ettől válik egyedivé. (Ez igaz minden egyéb művészeti alkotás befogadójára.) Filozófiából is ismertük azt az időt, amikor volt helyes megfejtés (marxista megközelítés) és helytelen. És igen, a történelem sem egzakt, hanem nézőponttól függő.

Az elmúlt napokban két olyan, a történelmi látásmódból fakadó vitatott mondat volt, amin a balliberálisok szokás szerint kiakadtak. Az egyik Orbán veszprémi beszédében a Hitler-féle európai egységre történő utalás, a másik a vezérkari főnök megjegyzése a német-lengyel lokális háborúból kinövő világégésről, amihez a lengyel nagykövet is hozzászólt. Böröndi Gábort idehaza is »ledebilezték«, a Blikk szerint pedig megbukna az idei töri érettségin. Ami nem érv, hiszen ha valaki a hetvenes években forradalomnak nevezte volna 56-ot vagy vörös terroristának Szamuelyt, épp úgy megbukott volna (jobb esetben megússza ennyivel), mint ha ma ellenforradalmat mondana és dicsőséges 133 napot. A történelem nem matematika vagy fizika, amik függetlenek a megfigyelőtől. (Nota bene Einstein óta tudjuk, hogy a fizika is függ a megfigyelőtől.)”

Nyitókép: Mandiner-archív