Sokat tanulhatna a magyar rendőröktől a francia rendvédelem

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

„Kimutatta a foga fehérjét a rendőrállam”, „rohamrendőrök, rendőrsorfal, rendőri brutalitás”, „könnygázzal lefújt tüntetők”, „karhatalmisták erőszakja” – az elmúlt hetekben a baloldal által kirobbantott és rendre erőszakba torkolló megmozdulások kapcsán ilyen és ehhez hasonló ellenzéki reakciókkal, illetve helyzetértékelésekkel találkozhattak mindazok, akik a magyar belpolitika történéseit mostanában közelebbről követték.

Mint ismert, a múlt héten immár nem először jelentek meg baloldali politikusokkal karöltve agresszív tüntetők a Karmelita kolostornál annak érdekében, hogy a rendet megzavarják és a közterületen lévő kordonokat önkényesen, erőszakkal eltávolítsák. A rendbontás mértékét hűen tükrözi, hogy a múlt szerdai eseményt követően a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség csoportosan elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak miatt indított nyomozást a rendőröket ért támadás miatt, ennek keretében egyelőre egy embert sikerült őrizetbe venni.

S bár az efféle túlzó reakciók nem számítanak új keletűnek a baloldalon, hatásuk – főként az ellenzéki média hasábjain keresztül – előbb vagy utóbb átszivárog abba a nemzetközi médiába, amelyre Brüsszeltől kezdve a külföldről pénzelt, ámde itthon tevékenykedő jogvédő szervezeteken át, minden olyan intézmény hivatkozni szeret, amely Magyarország elgáncsolásában érdekelt.

Szó szót, majd jelentés jelentést követ, s miután az egyoldalúan kidomborított, sok esetben fikcióval kevert feltételezések bemutatásra kerülnek a nyugati közvélemény előtt, az európai politikai establishment különböző jogállamisággal kapcsolatos elégtelenségekre, illetve demokrácia-deficitre hivatkozva kijelenti: hazánk ellen kötelezettségszegési eljárás megindítása javasolt, amely a Magyarország számára jogosan járó különböző források és politikai mozgástér egyoldalú leszűkítését vonja maga után.

Azonban úgy tűnik, a budapesti bajkeverők által előszeretettel alkalmazott recept komoly hitelességi kérdéseket vet fel. Ugyanis túl azon, hogy a Karmelitához kirendelt rendőri jelenlét kapcsán nem merült fel hivatalos felülvizsgálati kérelem az ügyben, hogy az átlépte volna a törvényileg szabályozott jogszerűség és arányosság elvét, az ellenzék azon érvrendszere is jókora csorbát szenvedett, miszerint e vélelmezett állítások miatt Magyarország soha sem volt ilyen távol Európától és az úgynevezett „európaiságtól”.

Hiszen ha felidézzük, nemrég zajlott le az Egyesült Nemzetek Szervezete által lebonyolított Egyetemes Időszakos Felülvizsgálatról szóló áttekintés, amely 2006 óta négy és fél évente felülvizsgálja a több mint 190 ENSZ-tagállam teljesítményét az emberi jogokkal kapcsolatos vállalásaik, illetve kötelezettségeik terén. Mint az várható volt, annak a Franciaországnak az esete is górcső alá került, amelynek közéletét nemcsak hónapok, hanem évek óta különböző tüntetéshullámok terhelik, s amelyeket a francia rendőrség olyan kíméletlen eszközökkel és brutalitással próbál felszámolni, hogy úgy tűnik, összeurópai ügy keletkezik belőle.

Mint az a részletekből kiderült, az áttekintésen jelenlévő országok egyhangúan fejezték ki aggodalmukat a francia rendőrség tömegmegmozdulásokon mutatott, tendenciózus túlkapásaik kapcsán, majd hangsúlyozták, Párizs „tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy átlátható módon kezelje azokat az állításokat, amelyek a rendvédelmi szervek túlzott és erőszakos fellépéseiről szólnak”.

A probléma nagyságát kézzel foghatóvá teszik egyébként az üggyel kapcsolatos statisztikák is. Ezek pedig arra mutatnak rá, hogy – dacára az olyan magyarországi ellenzéki hazugságoknak, amik szerint a magyar rendőrök messze nem európai módon járnak el –

és a legtöbb súlyos sérülés is. 2018 óta 36 embert szenvedett súlyos, csonkolással egyenértékű testi sérülést Franciaországban, illetve az elmúlt 10 évben három olyan tüntető vesztette életét, aki nem tanúsított a rendőri intézkedésekkel szemben arányos mértékű ellenállást.

Mi több, a francia rendőrök túlkapásokkal kapcsolatos ügye nem kezelhető pusztán személyi szinten. Hiszen a különböző jelentések kifejezetten hangsúlyozzák, hogy a francia rendőrök tömegoszlatásra és rendszeres használatra szakosodott eszközállománya (vízágyú, teleszkópos bot, gumilövedékes lőfegyver, hang- és könnygázgránát) Európa-szerte a legmagasabb kaliberű. Ráadásul számtalan ENSZ-jelentés foglakozik a hivatalos rendőri eljárások alatt tapasztalt visszaélések tömeges mivoltára, ennél fogva elkerülhetetlen mind a francia belügyminisztérium, mind pedig a francia kormány ebbéli felelősségének megemlítése.

Mindent összevetve, két megállapítás jogossága is könnyedén belátható. Egyrészt, a Budapesten erőszakos tüntetéseket levezénylő magyar ellenzéki politikusok, illetve aktorok nem is járhatnának messzebb a valóságtól akkor, amikor a magyar rendőrség jogszerű és kifejezetten arányos fellépése kapcsán arról lamentálnak, hogy 2023-ban Magyarországon egy olyan rendőrállam épült ki, amely nélkülöz minden európai normát.

Nyitókép: francia rendőrök akcióban (GAIZKA IROZ / AFP)

Másrészt különösen sokat elárul a franciaországi események genfi áttekintése a brüsszeli kettős mérce valódi működéséről, ugyanis miközben tízévente három tüntetőt megölnek és több tucatnyit életre szólóan megnyomorítanak a francia rendőrök, addig a bürokraták valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva mégis a magyar jogállamiság és demokrácia helyzetével vannak elfoglalva. Ki érti ezt?