Ki fog ölni és ki fog meghalni?

„Köztudomású, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A pénz a fegyverekhez kell, de a fegyverekhez szükséges katonákról mintha elfelejtkezett volna az erkölcsileg felhorgadt tömeg. A nyugati és a magyar liberális értelmiség természetesen nem háborúpárti, egyenként mind annyira pacifista, mint egy csokinyúl, csak valahogy az álláspontjukból az az egy dolog következik, hogy erkölcsileg csak az az egy lehetőség a helyes, ha az oroszok és az ukránok tovább irtják egymást.

A Nyugat győzelme irányában nincs kétségük, biztosak benne, hogy az ukránok kivívják nekünk a győzelmet. És Isten lábainak magasságából, a teljes erkölcsi fensőbbségük magasságából tekintenek le ránk, akik szerint mi, az azonnali béketárgyalásokat követelők vagyunk a bűnösök mindenért. A széplelkek, akik egy fenékre verés miatt elvennék az anyjától a gyermekét, most ugyanezt a gyermeket elküldenék ölni és meghalni.

Zavarosfejűség ez, nem más. Áldozzuk fel az életszínvonalunkat az életszínvonalunkért, mert a pénzt mi adjuk, na nem az ukránoknak, hanem azoknak, akik nyerészkednek a háborún; megvédjük a kiváló minőségű ukrán termőföldeket, hogy aztán az azokon termelt génmódosított, agyonvegyszerezett olcsó gabonát megetessék velünk azon az áron, amennyibe a jó magyarországi gabona kerülne. És nem mellesleg kinyírják a mi termelőinket ezzel, azért, hogy esetleg egy jó kis helyi »Majdan« után olcsón eladják a mi földjeinket is az amerikaiaknak. Ezt csak olyan embereknek lehet beadni, akik tényleg azt hiszik, hogy bármilyen jószág tőzsdei árának van köze a valós bekerülési költségekhez. Ők azok, akik szerint nem lehet egyszerre ellenezni a szankciókat, tiltakozni ellenük és kényszerből megszavazni azokat. Ők azok, akik az ország minden szuverenitását odaadnák Brüsszelnek és az USA-nak, hogy osztozzanak meg rajta.”

Nyitókép: Mandiner-archív